29. fejezet - A srácok!

Bocsánat, hogy nem hoztam, de mint nektek nekem is megvan a magánéletem is és az elfoglaltságaim, és olykor ihlet hiányban is szenvedhetek...valamint, a gondjaim is akadtak itthon szóval full fájós fejjel a bőgéstől nem olyan felemelő érzés írni, és elment olyankor a kedvem is mindentől...a másik meg hogy muszáj kezdenem valamit magammal mert a tanulás sem megy zökkenőmentesem...és a barátaimmal is töltöttem egy kis időt remélem megbocsájtható bűnt követtem el...aki meg amiatt mert egy hét kimaradt elpártolt a blogtól azt valószínűleg nem nagyon érdekelte a történetem, szóval mindegy. Azért remélem még maradtak olvasóim.

-          Csak csendben sétáltunk szorosan egymás mellett és kezünket egy percre sem elengedve. Elképesztő boldogság uralkodott felettem és a melegség átjárta a testem, mikor arra gondoltam, hogy végre összejöttünk. Ő az enyém, Én pedig az övé vagyok. Hihetetlen érzés. Vigyorogva sétáltam végig, és egy ép gondolatot sem lehetett találni a fejemben, mindenféle dolog kavargott a fejemben. De minden keszekuszaságnak a fejemben csak egy értelme volt, az pedig a mellettem andalgó gyönyörű fiú. Körülbelül minden második pillanatban elpirultam, mert állandóan eszembe jutott, hogy mi most együtt vagyunk és szeretjük egymást. Egy percre megálltam, értelemszerűen ő is. Kérdőn nézett rám, én pedig mosolyogva ráztam meg a fejem és szorosan átöleltem.

-          Szeretlek – mondtam ki boldogan. Elmosolyodva nézett csillogó szempárom közé, majd egy kósza tincset kisöpörve arcomból, közelhajolt hozzám és ajkaival édesen megcsókolt. Eddigi életem legboldogabb perceit éltem át. Zayn elhúzódott tőlem, rám mosolygott és egy puszit adott homlokomra, majd kezeinket újra összekulcsolva mentünk tovább. Hazaérve, jobban mondva Zaynékhez, az egész Malik családdal találtam szembe magam, valamint anyu is itt volt. Meglepődve néztek mosolygó arcunkra, majd Do kiszúrta az egybe gabalyodott kezünket és kicsit visongatva, nagy mutogatások közepette kinyögte a családnak, hogy együtt vagyunk, mert fogjuk egymás kacsóját. Hát így történt a nagy bejelentés. Anyu és Zayn szülei mosolyogva néztek egymásra, amolyan már kiskorukban is tudtuk, hogy egyszer összejönnek pillantással, majd felénk fordultak. Wali először tátott szájjal, majd hatalmas mosollyal a pofiján gratulált nekünk. A szüleink is felálltak az asztaltól, majd mindkettőnket átölelve ők is kifejezték örömüket irántunk. Az ölelgetések után, mindenki átvonult a nappaliba és régi időkről kezdtünk el beszélgetni. Persze nem maradhattak el a kiskori ciki sztorik, de úgy hogy már ősidők óta ismerjük egymást Zaynnel és szinte minden ciki sztorinkban ott van a másik neve is, nem volt annyira kellemetlen. Mikor már a pasimmal –ahh, de jó ezt kimondani, vagyis csak gondolni – úgy gondoltuk eleget hallottuk magunkról a történeteket, felmentünk Zayn szobájába, ledobtuk magunkat az ágyra. Zayn átkarolt, én pedig mellkasára tettem fejemet és tovább gondolkodtam. Most komolyan, már leszokhatnék erről. Állandó gondolkozás kikészít. És a legrosszabb mindig eszembe jut valami negatív gondolat.

-          Mind gondolkozol? – kérdezte, csendesen. Tessék erről beszélek, most is gondolkozom, és észre is veszi. Akkor ezek szerint arcmimikázok is ilyenkor. Remek.

-          Hogy leszokhatnék már a gondolkozásról és, hogy miért én? És mi lesz velünk?

-          Hogy érted, hogy mi lesz velünk? – kérdezte összevont szemöldökkel. Lesütöttem szememet, nem mertem bevallani, de napok óta azon gondolkozom, hogyha Zaynnel összejövök mi lesz velünk, meddog fogm bírni, hiszen ő már nem az az átlagos, menő srác a suliból, aki kedvére kicsúfolhat másokat. Nem ő Zayn Malik lett akiért lányok milliói vannak oda és mind azt akarja, hogy elvegye őket feleségül. Zayn sztár lett, és nem tagadhatja, hogy nagy siker elé néznek, már most nagy sikert arattak, mi lesz később?

-          Hát, te sztár lettél és én nem vagyok olyan-olyan, mint a többi lány. Ők szebbek nálam és mi van ha utálnak majd emiatt? Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez nekünk működni fog. Tényleg szeretlek, de már nem vagy átlagos, lányok milliói epekednek érted és a srácokért, félek nem fogom bírni, ha több ezer üzenetet kapok azzal kapcsolatban, hogy nem illek hozzád, hogy nem érdemellek meg és hogy csúnya vagyok. Láttam más sztárok barátnőit, hogy roppantak össze és én nem akarok olyan lenni.

-          Nem is leszel! Én elhiszem, hogy ilyeneken gondolkozol és hülyeségnek tartom, mert ha nem próbáljuk meg, soha nem tudjuk meg mi lett volna ha..? Én szeretlek Gigi, ne komplikáld túl ezt az egészet,kit érdekelnek a rajongók? Ne foglalkozz velük, én sem teszem, hiszen téged szeretlek és nem ők fogják megmondani mit érezzek, és kivel járjak. Csak próbáld meg kérlek! A kedvemért – nézett rám igéző szemekkel, amik természetesen elvarázsoltak. A barna szemek fogságba ejtettek, ha bele nézek azokba az íriszekbe egyszerűen megáll a világ. Minden gondom elszáll, annyi nyugalmat, aggódást és szerelmet tükröznek felém, hogy nem tudok nemet mondani neki. Az meg már csak hab a tortán, hogy még meg is csókol, persze csak a hatás kedvéért.

-          Ugye tudod, hogy hamarosan megyek vissza apuhoz?

-          Igen hallottam róla – kíváncsi voltam a reakciójára, arca kicsit megrándult, aztán megenyhült – de ha megvan az érettségi jössz vissza igaz? – aprót bólintottam, persze, hogy vissza jövök. Hiszen ő is itt van, valamint már anyuval lebeszéltem.

-          És milyenek a srácok? – kérdeztem, kicsit derültebben. Innentől kezdve Zayn elmesélte az egész versenyt és hogy hihetetlen, hogy pont őket rakták egybe és nagyon jó csapat és imádják egymást és ha ők együtt vannak akkor ott kő-kövön nem marad. Na azt gondoltam, amiket Zayn csinált, amiket Niall művel és amiket Do mesélt Hazzáról…hát, nem hihetetlen, hogy valamit mindig tönkretesznek, vagy, hogy mindig magukra haragították a színpad mögött dolgozókat és az sem meglepő, hogy mindenki rajtuk röhögött. Zayn mondandója alapján Liam a legértelmesebb és Louis a legidiótább. Mosolyogva hallgattam végig a sztorikat amik megtörténtek, például, hogy Harry majdnem felgyújtotta a konyhát mikor főzni akart, és a legnagyobb gondja – miután eloltottam az égő konyharuhát – az volt, hogy majdnem leégett a gyönyörű haja. Hát egy biztos, ezektől a történetektől olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy már levegőm is alig volt, mi lenne ha élőben élném át ezeket. Úristen! Bele se merek gondolni.  Már vagy három óra is eltelt mióta feljöttünk, majd egyszercsak Zaynnek megszólalt a telefonja. Kedvtelenül vette fel, majd pár szót váltott a vonal túlsó végén beszélő emberrel, aztán mosolyogva letette és rám nézett.

-          El kell mennem, de velem jöhetsz ha gondolod. Ismerd meg jobban a srácokat, hidd el jófejek!

-          Tudom, Niallt már ismerem, Do pedig rengeteget mesél Harryről – vallottam be. Kissé meglepődött, hogy a húga mesélt nekem Hazzáról, de hamar túltette magát a dolgon. Mindketten felpattantunk az ágyról, majd a lépcsőn learaszolva, bementünk a nappaliba ahol még mindig ott ücsörgött a három órája ott hagyott kis társaság. Do egyből felugrott és átölelt. Fogalmam sincs miért, és ezt szóvá is tettem, de csak annyit mondott, hogy örül, hogy boldogok vagyunk végre. Hát én is.

-          Veled még beszélek ha visszaértünk, vagy holnap! – nézett rá szúrós szemekkel Zayn. Ez most mi? Ugye nem Harry miatt? Jaj ne remélem nem, hiszen Do már évek óta epekedik a srácért és nem szeretném ha a bátyja tönkretenné. Amúgy Do állítása szerint jól haladnak a kapcsolatukkal és hamarosan már ki is jelentik maguk között, hogy együtt vannak, legalábbis a lány így gondolja. De vajon Hazz is? Mindegy, azért remélem vigyáz vele, Harry pontosan annak a nőcsábász fiúnak tűnik aki, ha megkap egy lányt el is dobja. Márpedig Do-t nagyon könnyen megkapná hiszen totál bele van zúgva, én viszont nem szeretném, ha megbántanák. Zayn beült a kocsiba, megvárta míg én is beszállok az anyós ülésre majd gázt adott és elindultunk, pontosan nem tudom hova, de azt hiszem a srácokhoz. Igen nos, kiderült, hogy Harryékhez megyünk, hogy még jobban összekovácsolódjon a banda. A kérdés, akkor én minek megyek? Nem vagyok a banda tagja. Mikor ezt hangosan meg is kérdeztem a mellettem ülő sofőrtől, mosolyogva azt válaszolta, hogy mert szeretné ha rendesen megismernének. Jó végülis mi rossz sülhet ki belőle? Niallt már ismerem, a többiek meg csak nem olyan rossz fejek. Bár a meséltekből, egy percig sem gondoltam ilyenre. Mikor megérkeztünk Harryék házához, a lélegzetem is el állt. Gyönyörű házuk van. Kívülről nem olyan nagy, sima fehér ház , emelettel és kerttel. Belül viszont mesés, és tágas, az imponáló színek a barna és a fehér. A falakon képek és a polcokon, díjak, kupák és más ereklyék. Harry anyukája Anne engedett be minket aki nagy mosollyal üdvözölte Zaynt, majd rám nézett és engem is hasonló szájmozdulattal köszöntött. Mosolyogva közölte, hogy a srácok a hátsó kertben vannak és nyugodtan menjünk oda. Mikor hátra mentünk, nagyon megdöbbenten néztem körbe. Louis visongatva futkározott az éppen csirkecombot (?) zabáló Niall elől, aki tömött szájjal azt mondogatta, hogy csak egy puszit akar adni neki, mert hamarosan itt a szülinapja. Aztán Harry és Liam éppen a hóban birkóztak, és szakadtak a röhögéstől. Pár percbe telt mire, Zayn már összegörnyedve kezdett el nevetni. Engem az ő nevetése késztetett hatalmas kacagásra. Miután mindenki kicsit lenyugodott, ez annak is betudható, hogy Niall elfáradt a futkározásba és megállt, de ő azt állítja, hogy azért állt meg mert nem tudta kiélvezni a csirkecomb felemelően fenséges ízét. Jó persze Niall neked el hisszük. Ezek után, mindenki beszélgetett mindenkivel, és egy-egy bögre forrócsokival a kezünkben ültünk a kandalló előtt Hazzáék nappalijában. Aztán jött Harry számára a kínos kérdés és téma.

-          Mi is a szándékod a húgommal? – tette fel a kérdést Zayn, mire kis híján félre nyeltem, most komolyan kifaggajta? Ez nem régi stílus egy kicsit? Bár én nem tudom, hogy a nagy tesó ilyenkor mit érez, azt meg főleg nem ha a nagy tesó Zayn. Érdeklődve és nagy szemeket meresztve figyeltem a kissé meglepődött Harryt, mintha el is pirult volna, de ebben már nem voltam teljesen biztos. Zayn összehúzott szemöldökkel várta barátja válaszát.

Bocsánat a késésért, de tényleg minden gondom volt. És még annyi, hogy szeretném közölni, hogy lesz minden hónapban egy olyan hét amikor nem hozok részeket csak hétvégén, mert azon a héten szeretnék ihletet gyűjteni, szóval olyankor olvasok! Ez a hét volt az és ezért IS nem hoztam eddig részt! Most viszont itt van és remélem, hogy tetszett!