2018. február 4., vasárnap

Esküvő és babák ( Különkiadás)


Sziasztok!
Mivel nemrég megkerestetek, hogy nem találjátok a blogot, ezért újra nyitottam és úgy gondoltam, csinálok egy kis meglepetést, írok egy különkiadás részt.
Szóval olvassátok élvezettel. Remélem tetszeni fog. Tudom kevés szereplőt írtam bele és neveztem meg, ez azért van, mert szégyen nem szégyen évekkel ezelőtt írtam ezt a történetet és nem olvastam újra, így nem emlékszem kik is szerepeltek benne pontosan, csak a fontosabbakra emlékszem. Illetve, ha írtok véleményt, azt megköszönöm. Jó olvasást! 



- Gigi gyerünk már, le fogod késni a saját esküvődet - dörömbölt Do az ajtón. Épp a tükörben nézegettem magam a csodálatos esküvői ruhámban, ami kicsit habos-babos volt, de csak épphogy, gyönyörű szívalakja volt a mellrésznél, majd felfele és a karjaimon végig fehér csipke futott végig. Imádtam, gyönyörű volt, mégis azt éreztem úgy nézek ki benne, mint egy elleni készülő mamut. Mondjuk a szülés még stimmel is. Még csak az 5. hónapban voltam, de mivel ikreket vártunk, ezért kétszer akkora volt a hasam, mint egy átlagos terhes nőnek. Na nem mintha bánnám, hogy gyermekeket várok, de néha kiakadok. Kérem vissza a rendes alakom, azt az alakom, amiért annyit küzdöttem. Csodálom, hogy Zayn még velem van, hiszen, mindenki tudja régen miért is voltunk olyan rosszban. Most meg készül elvenni engem. Vajon benne is vannak kétségek? Főleg, hogy úgy nézek ki mint egy...
- Gigi ne idegesíts már, gyere ki!!!! - tört be Do az ajtón. Könnyen kezdtek el lefutni az arcomon, majd mikor a számhoz értek sós ízt éreztem az ajkaimon. Do oda futott és már tártam volna a karom egy megnyugtató ölelésre, erre pofon vágott. Meglepődve néztem rá, nem erre vártam.
- Mi a francot művelsz? Nem bőghetsz, lejön a sminked! Tudom, hogy azt gondolod, nem nézel ki szüperül ebben a gyönyörű ruhában és, hogy Zayn megfutamodik, de biztosíthatlak, alig bírja kivárni, hogy végre a felesége légy. Szóval szedd össze magad! - kiáltott rám. 
- Biztos vagy benne? - szipogtam. Végülis Zayn ugyanolyan izgatott volt az esküvő miatt mint én. Talán Do-nak igaza van.
- Persze, hogy biztos. Gigi, ismerem a testvérem és téged is. Az ég is egymásnak teremtett titeket. Már szinte undorom van attól, hogy ti ketten milyen tökéletesek vagytok, de komolyan mondom én lennék az első, aki nekimegy a falnak, ha ma nem fogtok összeházasodni! - Do idegesebbnek látszódott, mint én. 
- Hu. Oké menjünk, azt hiszem készen állok. 
- Ez a beszéd, indulás. Itt a csokrod - nyomta a kezembe a fehér rózsákból álló növénytömböt,- és hé, a fátylad - szólított meg kedvesen és rakta a fejemre. 
- Kicsim, kész vagy már? - sétált be anya. Megkönnyebbült mosollyal az arcomon bólintottam és elindultunk az új, Zaynnel közös életem első útján. Megálltunk a templom ajtaja előtt, ahol apu mosolyogva várt, és nyújtotta a karját, hogy karoljak belé. Anyu egy puszit nyomott az arcomra, Do megsimogatta a vállam és bementek. 
Az ajtó kinyílt, a zene megszólalt. Ránéztem apura, aki mosolyogva bólintott és elindultunk. Az arcomon ezerwattos mosoly ült, majd amikor végre sikerült annyi erőt szednem, hogy felnézzek, megláttam a férfit az oltárnál, aki elvenni készült. A mindig magabiztos Zayn gyönyörű barna szemeit most könnyek lepték el, ahogy rám nézett, és már majdnem nekem is, de eszembe jutottak Do szavai, hogy elkenődik a sminkem, kedves barátnőm még a végén kinyír, ha elfolyt sminkkel megyek férjhez. Szemeimet nem bírtam levenni a leendő férjemről, aki hihetetlenül sármos volt az öltönyében, a haja mint mindig most is tökéletesen volt belőve, és a szemeiből úgy áradt a szeretet, hogy a templom közepében éreztem kiráz a hideg ettől a jóleső érzéstől. 
Oda értünk az oltárhoz, apu felhajtotta a fátylat puszit nyomott az arcomra, majd átnyújtotta a kezem Zaynnek, aki egyik kezével a könnyeit törölgette, a másikkal pedig felsegített a lépcsőfokra. Óriás szemekkel figyeltem minden mozdulatát, olyan gyönyörű férfi. Tudom-tudom nem illik ilyet egy férfire mondani, de nincsenek rá jobb szavak. A nagy szemei, a hosszú szempilláival, a tökéletesen belőtt éjfekete hajával, telt ajkaival. 
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy részesei legyünk Zain Javadd Malik és Gigi Sparks házasságkötésének. Ezzel a nappal életük egy új irányba halad. A mai naptól kezdve együtt örülnek és együtt sírnak majd életük végéig.
- Hozzád fordulok Zain Javadd Malik - Zayn felnézett, boldog mosoly terült szét az arcán, csak úgy mint az enyémen. - Elfogadod-e hitvesedül Gigi Sparksot, jóban, rosszban, egészségben és betegségben, boldogságban és szomorúságban, amíg a halál el nem választ? -  Zayn rám nézett, szemei csillogtak a boldogságtól, rápillantott növekvő pocakomra, még nagyobb mosoly virított az arcán, majd kimondta:
- Igen, elfogadom - majd megfogta az aranygyűrűt és felhúzta az ujjamra. 
- Gigi Sparks, hozzád fordulok. Elfogadod-e férjedül Zain Javadd Malikot, jóban, rosszban, egészségben és betegségben, boldogságban és szomorúságban, amíg a halál el nem választ?- Zayn szemébe néztem, és testemet elárasztotta a hatalmas szerelem.
- Igen, elfogadom - mondtam ki, majd felhúztam Zayn ujjára a gyűrűt. 
- Ezennel férj és feleség vagytok. - a templomban mindenki felált, Zaynnel megcsókoltuk egymást, majd elindultunk kifele. Csak ekkor vettem észre mennyien is vagyunk, itt voltak a srácok, akik fütyültek és velünk együtt örültek. Itt voltak a szüleink, akik a szemeiket törölgették a meghatódottságtól. Itt volt Do és Harry akik egymás karjában elveszve a másik szemébe néztek és szinte láttam rajtuk, hogy a saját esküvőjük képe ugrott be nekik. Ránáztem az én férjemre, visszanézett rám, és csak annyit mondott;
- Gyönyörű vagy - majd újra megcsókolt. 
Az ajtón kiérve mindenki gratulált és megölelt minket. Természetesen a csokrom eldobása sem maradhatott el, amit Zayn egyik unokatestvére kapott el, aki sikongatva futott oda a párjához. Emlékszem mikor én kaptam el a csokrot, csak csendben megvontam a vállam, és mosolyogtam Zaynre.
Átmentünk a lagzi helyszínére, ahol mindenki elfoglalta a helyét és csevegtek. Majd Do felállt és ahogy a filmekben szokták megütögette a poharát és wow ez tényleg működik az összes ember rá figyelt.
- Szeretnék tósztot mondani. Igyunk Zaynre és Gigire, mert végre összekötötték az életüket, és mert hamarosan érkeznek a kis mini változataik. El kell mondanom, hogy egészen mostanáig nem tudtam megnyugodni, mert komolyan csak reménykedni tudtam, hogy nem történik valami katasztrófa ami miatt tönkre megy ez az esküvő. A kapcsolatuk soha nem volt könnyű, mindig történt valami, amire nem is számítottak, de azt hiszem most kezdődik az igazán kemény élet. Jön két kisbaba és esküszöm a röhögés kap el mikor elképzelem a bátyámat, ahogy pelenkát cserél és két kis szertelen gyereket fürdet és szinte biztos vagyok benne, hogy Zayn vizesebb lesz a végén, mint a gyerekei. - nevet boldogan, és nekem könnyek lepik el a szemem, Zayn vállára hajtom a fejem, és megsimítom a hasam. Tényleg vicces lesz látni, ahogy Zayn elvégzi apai teendőit. Egy puszit nyom a fejemre és ő is rásimítja kezét a pocakomra. 
- De tudom, hogy ők a legtökéletesebb pár a világon, persze velem és Harryvel az élen - kacsintott férjére- és ők lesznek a világ legjobb szülei. Zaynre és Gigire - emeli fel a poharát és néz ránk mosolyogva. 
A terem levendula és fehér színekkel van feldíszítve, ami egyfajta nyugodtságot és boldogságot áraszt. Az egész esküvő szervezésében anya, Zayn anyukája és Do segített. Zaynnel szerettük volna, ha még a gyerekek születése előtt kimondjuk a boldogító igent, így sietnünk kellett a szervezéssel. Azt hiszem a lehető legjobbra sikerült.
Még sokan javában táncoltak, de én már hajnali fél négykor elég nehezen bírtam, a lábaim sajogtak, kissé émelyegtem, ami nem volt meglepetés hiszen mostanában elég sokszor jön rám. Szóval úgy döntöttem megkeresem Zaynt a tömegben, ugyanis valaki mindig elrabolta valamelyikünket a másik mellől. Meg is láttam őt épp a húgával beszélgetett, majd mikor meglátott elmosolyodott és odasietett hozzám.
- Szeretnél hazamenni? - kérdezte kedvesen és egy csókot nyomott az ajkaimra. Szorosan megöleltem és magamba szívtam fűszeres illatát. 
- Ha nem gond - mosolyogtam rá. 
- Dehogy - válaszolta -  köszönjünk el a többiektől és indulhatunk is. 
- Rendben - csókoltam meg - Hé Do!   - kiáltottam barátnőmnek. Éppen Harry ölében ült és a tortából majszoltak. Olyan aranyosak voltak és csak úgy tombolt köztük a szerelem. Jó volt rájuk nézni. Do egy rózsaszín fényes anyagú ruhában volt aminek a derék részén végigfutott egy csipkeöv, gyönyörű volt mint mindig. Harry pedig egy sötétké öltönyt viselt és nagyon jól állt neki meg kell, hogy mondjam.
- Azt hiszem mi indulunk, eléggé elfáradtam és a lábam sem bírja már, kezd vizesedni - húztam el a szám. Sajnos a terhesség kissé megnehezíti a mindennapokat, néha elkezd bevizesedni a lábam, és hamar elfáradok. Az émelygésről ne is beszéljünk. 
- Jólvan - mosolygott rám -  de azért ne feledd nászéjszaka, egy kicsit még bírd erővel, ha érted mire gondolok - vigyorgott perverzen Do. Sose fog megjavulni, bár mondjuk mit is várunk, Harry felesége. Csak a szemem forgattam a kijelentésére. Két kart éreztem a derekamon, amik aztán rásimultak a hasamra, Zayn volt az, egy csókot nyomott a nyakamra.
- Srácok mi megyünk, Giginek pihennie kell - mondta. 
- Na na, Do-nak igaza van ez a nászéjszaka, csak nem akartok aludni egyből? Élvezzétek ki a dolgot, gyakoroljátok a babacsinálást ilyenek - szólt oda Harry. 
- Azon már túl vagyunk... - mondtam összezavarodva. Harry furán nézett rám, majd leesett neki. 
- Jó hát akkor gyakoroljatok legközelebbre, mit tudom én, vagy használjátok ki az időt, amíg még nem gyereksírás szakítja félbe a szórakozásaitokat - nevetett.
- Nem szeretnétek kimaradni a szexuális életünkből? - nevetett Zayn. 
- Ugyan már tesókám, mi csak odafigyelünk rá, hogy megőrizzétek a hagyományokat.
- Ez már akkor megbukott, mikor terhes lettem az esküvőnk előtt - röhögtem ki. 
- Amúgy is nektek kéne a gyakorlás, nem igen látni, hogy növekedne a hasad húgi.
- Még ráérünk, különben is ki segítene az ikrekkel, ha nem én? Legalább nekem lesz egy kis gyakorlatom mielőtt potyogtatnám a gyerekeket. 
- Persze kisérletezel a mi gyerekeinken... csodálatos lesz - bele se mertem gondolni, mit fognak ezek ketten művelni a mi gyerekeinkkel. Valószínűleg előbb fogják kimondani azt a szót, hogy szex, mint anya vagy apa...
- Na gyerünk kedves feleségem menjünk haza, át kell emeljelek a küszöbön - csókolt meg Zayn, nekem pedig a szívem gyors ütemben kezdett el verni. Most mondta ki először, hogy feleségem. Úristen tényleg valakinek a felesége lettem, sőt nem is akárkié. 
- Igazad van drága férjem - vigyorogtam rá. 
- Látod? Nem csak mi csináltuk ezt... - ütött rá Harry vállára Do. Furán néztünk rájuk, nem értettük miről is van szó.
- Ezt a feleség- férj dolgot. Két hét és abbahagyjátok ne aggódjatok - legyintett Harry.
Zaynnel majdnem egy órába telt mire elköszöntünk mindenkitől és még egy fél óra volt mire hazaértünk. A férjem tényleg átemelt a küszöbön, hiába mondtam neki, hogy el sem bír, mert akkora vagyok már mint egy mamut. Erre csak megcsókolt és azt mondta, amíg az ő mamutja vagyok azt csinál velem amit akar és ha ő azt mondja át fog emelni a küszöbön akkor azt meg is teszi. Igaza volt. Az "azt csinál velem amit akar" részben is. Hiszen mégiscsak a nászéjszaka volt. Meg kellett pecsételni a házasságunkat egy kis szórakozással, és hát friss házasokként is fel kellett avatni az ágyunkat. Tegnap cseréltem ágyneműt amúgy... de mindegy, megérte. 

*3 hónappal és két héttel később*

- Zayn, kelj fel - löködtem meg horkoló férjemet - Zayn... elfolyt a magzat víz - löködtem tovább, erre csak átfordult a másik oldalára.
- Pfú...- felültem az ágy szélére, kifújtam magam, majd felkeltem- Zayn kelj már fel!!! - mondtam hangosabban. 
- Mihaz.. - kérdezte álmos, rekedtes hangon. 
- Zayn, elfolyt a magzat víz - erre felpattantak a szemei, rám nézett én meg csak bólogattam- Jönnek a babák, indulni kéne a kórházba...
- Hu-hu-hu-áááá - ha megkérdeznéd mi is ez, hát jönnek a fájások. 
- A babák? De-de dehát még van majdnem három hét, nem?
- SZÍVEM, MÁR NE IS HARAGUDJ, DE SZERINTED VAN HÁROM HÉT? MIKOR OTT EGY TÓCSA AZ ÁGYON, AMI BELŐLEM JÖTT KI ÉS PFÚÚ EZEK A FÁJÁSOK NEM CSAK GYAKORLÁSKÉNT JÖNNEK PFÚÚÚ. - kiabáltam rá, egyre sűrűbben jöttek a fájások, Zayn pedig kuka aggyal gondolkodott, hogy szülhetnék három hét múlva, mikor most folyt el az az átkozott magzatvíz? 
- Apa leszek? - kérdezte hitetlenül, majd végre felkelt és összevissza kapkodott, a pólóját fordítva vette magára, a nadrágját kifordítva...
- Igen drágám apa leszel, de  ERRE IGAZÁN NEM MOST KÉNE RÁJÖNNÖD HISZEN MINIMUM 7 HÓNAPJA TUDSZ RÓLA!!! Fordítva van a pólód, a nadrágod meg pfúú, kifordítva..pfu pfu pfúú...készítsd a kocsit! 
- Oké drágám, nyugodj meg - csúnyán néztem rá, miközben folytattam a légzésgyakorlatokat- oké, tudom nem tudsz megnyugodni, csak lélegezz, ahogy gyakoroltuk. 
- Ott huu ott a táska a széken, nekem meg pfu, hozd ide a lila nyári ruhám pfuu - odalépett a szekrényhez és elővette a lila estélyimet (?) -  drágám szeretlek, de mondd te teljesen hülye vagy? Tudod te mikor volt jó rám az utoljára? HÁT NEM TEGNAP AZ BIZTOS!! A LENGE NYÁRI RUHÁM KELL, AMI MÉG RÁM JÖN! 
- Jólvan drágám, megvan tessék, gyere vegyük le a hálóinged, tessék vegyük fel ezt - adta rám a lila ruhát, majd felsegített és együtt kimentünk a kocsihoz, én pedig majd megfagytam a kis nyári ruhámban az októberi kissé hűvös időjárásban éjjel 2-kor . Zayn kinyitotta nekem az ajtót, majd besegített és már indultunk a kórházba, felhívta Dr. Craiget, hogy megindult a szülés 10 perc és ott vagyunk. Majd az út további részében velem együtt lélegzett. 
A kórházba beérve a nővérek kezelésbe vettek, betoltak a szülőszobába, majd Zayn is megérkezett teljesen beöltözve. Továbbra is csináltam a légzésgyakorlatokat, majd amikor a doki szólt, hogy nyomjak, nyomtam. És újra légzés, pfu pfu.. és nyomás, légzés, nyomás, légzés, légzés, nyomás, légzés légzés, nyomás nyomás, naaaagy nyomás. Sírás. Hogy ki sírt? Én, Zayn és az első kisbabánk, aki fiú lett. Zaynre néztem könnyes szemmel, majd megszorítottam a kezét, mert jött a következő fájás. A gyereksírás elveszett a kiáltásaim mellett. 
- Jólvan anyuka, mégegyszer ugyanez, ígérem most könnyebb lesz, gyerünk..ééés nyomás - és nyomtam, lélegeztem, nyomtam, lélegeztem, nyomtam, és újabb gyereksírás.
- Szép volt, anyuka a második gyermekük, kislány - és igen, itt kapott el a sírógörcs, Zayn a könnyeit törölgette, majd megcsókolt. 
Ugyan csak pár pillanatra, de a kezembe foghattam a kisfiunkat és a kislányunkat is, majd megnyugtattak minket, hogy mindkettő egészséges baba és hamarosan újra láthatjuk őket, csak elviszik őket fürdetni, nekem pedig addig is pihennem kell. Ahogy kimondta a nővér a pihenés szót, egyből rám is jött a fáradtság. Nehéz volt, de sikerült. 

Mire felkeltem itt volt az egész csapat a kórházban, Do, Harry és Zayn az ágyam mellett ültek és jobbra nézegettek mosolyogva. 
- Sziasztok -mosolyogtam fáradtan. 
- Drágám - sietett oda hozzám Zayn - rendben vagy? Nem kérsz fájdalomcsillapítót? - nemet intettem a fejemmel és kíváncsian néztem rá.
- Itt vannak? - mosolyogva bólintott, egy puszit nyomott  fejemre, majd odament, ahova a többiek folyton mosolyogtak. Felvett egy kis csomagot, rá vigyorgott, s felém indult.
- Gyerünk kisöreg kápráztasd el anyádat is, mutasd meg, hogy tiszta apád vagy, már most olyan jól nézel ki, mint ő  - kacsintott rám. A kezembe fogtam a kis gombócot, és szemeim ellepték a könnyek. Olyan csodálatos volt, éjfekete haja volt, mint az apjának, pufók kis arca, édes kis kezei. 
- Hát szia édesem. Én vagyok az anyukád - mosolyogtam, mire a kisfiam ásított egy nagyot. 
-Na srácok, most már áruljátok el, hogy milyen nevek mellett döntöttetek! - türelmetlenkedett Do. Zayn közben felvette a kislányunkat is, és olyan csillogó szemmel nézett rá, mint még soha semmire. Ránéztem a férjemre, mire ő bólintott. 
- Hadd mutassam be a kezemben lévő kis csöppséget; Jason Brian Malik-ot. - mondtam, miközben a mutatóujjam a kisfiam felé nyújtottam, ő pedig gyengéden meg is szorította aprócska ujjaival.
- Nálam pedig a gyönyörű kis hercegnő Laura Elizabeth Malik van - mosolygott. 
- Oh olyan édes nevek. És olyan kis tökéletes babák, én leszek a legjobb nagynéni - hatódott meg Do. Felnevettem és bólogattam.
Hamarosan anyaék jöttek be a szobába és nem győzték levenni a szemüket az ikrekről. Megtudom érteni őket, mert én is ugyanígy voltam velük. Olyan gyönyörű babák voltak, és én voltam az anyukájuk, Zayn pedig az apukájuk. Rajta már most láttam, mennyire odaadó apuka lesz.

*3 hét múlva* 
- Mmm, te kelsz fel - nyomkodtam meg Zaynt, mikor meghallottam, hogy Laura felsírt. Zayn kikelt az ágyból, és a szemét dörzsölgetve átment a gyerekszobába. Összeszedtem magam, kifújtam a levegőt és én is felkeltem, tudtam, nem sok kell és Jason is ugyúgy fel fog kelni. Két hete folyamatosan ez megy. Alig alszunk, ezek a kis ördögfiókák pedig a legszebb álmaimat szakítják félbe. Na nem mintha panaszkodnék, hiszen csodálatos életem van mióta világra jött ez a két kis csöppség, de azért be kell valljam az anyaság nehéz. 
A gyerekszoba ajtajába érve Zaynt láttam, ahogy édesen ringatja Laurát, és dúdol neki. Nem kellett több máris felsírt Jason, mire Laura újra beindult. Zayn rám nézett, odajött és végigsimított az arcomon.
- Majd én elintézem, próbálj meg aludni - nyomott el puszit ajkaimra. Tudom, hogy Zayn nagylelkű és mindenben segít amiben csak tud, de ez kettőnk dolga és nem az övé.
- Hé, kettő az egy ellen? Esélyed sincs - mosolyogtam rá, mire felnevetett, Laura pedig nagy szemekkel nézett nevető édesapjára. Jason a kezemben közben megnyugodott, és nagyokat pislogott.
A szülői lét nehéz, de minden perce megéri. Két csodálatos gyermekem van, akiket imádok, és egy sármos férjem, akiért a mai napig oda vagyok, aki a legjobb apuka, akit csak kívánhatnék a gyerekeimnek. A családunk és a barátaink ott segítenek ahol csak tudnak és ezért örök hála, mert néha egy óra alvás, míg anya sétál velük a parkban életmentő tud lenni.
- Annyira szeretlek - szólaltam meg.
- Én is szeretlek - nézett mélyen a szemembe Zayn. Majd egy puszit nyomott Jason kis arcocskájára, aztán Lauráéra is. Én is ugyanezt tettem, majd mikor láttuk, hogy újra elaludtak, visszatettük őket a kiságyba, mi pedig két perc bámulás után, egymás karjába kapaszkodva visszamentünk a hálószobába. 
- Tudod, talán nem látszik, mert olyan fáradt vagyok, de életemben most vagyok a legboldogabb - mondta Zayn, miközben átölelt.
- Tudom, én is - bújtam hozzá mégjobban. 
- Annyira szerettem volna már apuka lenni és most eljött a pillanat és imádom minden egyes percét, és köszönöm neked, hogy megajándékoztál a két kis lurkóval, mert nélkülük már nem is tudom elképzelni az életünket. Annyira tökéletes minden, annyira szeretlek titeket - a szívemet melegség járta át és nem tudtam mit mondani, én is annyira szerettem őket, és én sem tudtam volna elképzelni az életet az ikrek nélkül.  
Megkaptuk a sorstól a legjobb dolgot az életben, ez pedig a család, és hálásak vagyunk érte. 

6 megjegyzés:

  1. Olyan jó, hogy ismet olvashatunk roluk. Nagyon szeretem ezt a tortenetet! �� Nem tudom a te fejedben megfordult e, de en annyira olvasnek veluk kapcsolatban tovabb. Arrol hogy hogyan birkoznak meg a gyereknevelessel aztan a tinikori lazadasokkal, az elso barat,barátno bemutatasaval! Imadnam ha irnad meg ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy köszönöm!😊 Hát őszintén az sem fordult meg soha a fejemben, hogy újra nyitom a blogot, mert bevallom, gáznak éreztem, mert akkor úgy gondoltam, hogy nem írok valami jól. Nagyon aranyos vagy, hogy még olvasnál róluk, viszont nekem nem biztos, hogy van erőm és energiám tovább írni ezt a sztorit. :)😘

      Törlés
  2. Imádom imádom ès imádom!♥♥♥♥ Csatlakoznèk az előttem szólóhoz olvasnèk èn is róluk tovább, nagyon jó lenne ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aaah köszönöm 😘 Mint ahogy írtam, nem hiszem, hogy van erőm és energiám folytatni ezt a sztorit. Viszont örülök hogy újra rá találtatok a blogra 😘😘

      Törlés
  3. Már lassan szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire szeretem ezt a blogodat! Nagyon köszönjük, hogy ismèt elèrhetővè tetted nekünk ès mèg egy plusz rèszt is írtál! Fantasztikus lett az egèsz! Hidd el, elègedett lehetsz magaddal! Èn is szívesen olvasnám tovább a sztorit, de ha nem folytatod ez is tökèletes befejezès neki!♥
    Puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan aranyos mindenki! Köszönöm szépen! Köszönöm, hogy megkerestél, és jeleztétek mennyien szeretitek még ezt a blogot, nagyon jól esik, főleg mert most nem a legjobb időszakban vagyok. De komolyan örömet okoztatok, és ezért úgy gondoltam miért ne lephetnélek meg titeket egy új résszel. 😊 Nagyon köszönöm tényleg 😊 Még nem tudom mi lesz a továbbiakban van ötletem, de nem biztos, hogy meg is valósul. :)

      Törlés