Epilógus

Sziasztok!

 Nos, elérkeztünk a legutolsó részhez, ami az epilógus. Remélem nem okozok senkinek sem csalódást, és valami ilyesmi befejezésre számított. Szeretném, ha minden olvasóm aki még mindig olvasta a blogot, írjon nekem egy megjegyzést. Tudom sokan telefonról olvassátok, de ha gépnél lesztek és eszetekbe jut a blog dobjon egy kommentet, nem kell se regisztrálni, se kódot írni, csak a kommentet. Köszönöm, hogy velem tartottatok Gigi és Zayn történetében, sajnálom, hogy vége lett, sokat jelentett nekem ez a blog. Még majd jövök egy búcsú szöveggel, amit szerintem holnap kaptok meg. Jó olvasást és hagyj egy utolsó nyomot a blogon.<3

Epilógus

Öt évvel később egy oltár előtt állok, s szélesen mosolygok a velem szemben álló férfira, aki öltönyben, gondosan belőtt hajjal és ugyanolyan észveszejtő mosollyal az arcán néz rám, mint évekkel ezelőtt. Nem- nem az én esküvőmön vagyunk, hanem drága barátnőm, Do és Harry esküvőjén. Hét év együtt járás, amiből 4 éven keresztül már együtt laktak, Harry eldöntötte, hogy Ő bizony Do mellett fogja leélni az életét. Bevallom irigykedve néztem barátnőmre, aki gyönyörű, hófehér menyasszonyi ruhájában virított. Zayn ugyan tett megjegyzéseket arra, hogy majd megkéri a kezem, de még nem lépett elő gyűrűvel, s semmilyen komoly kérdéssel. Öt év alatt sikerült megemberelni magunkat, s a kisebb veszekedéseken kívül nagyon is jól elvoltunk/vagyunk egymással. Mikor a vőlegény és a menyasszony is kimondják a boldogító igent, s Harry karjaiba kapja Do-t, hogy elcsattanjon az első hitvesi csók, a vendégek felállva tapsolnak, van, aki sír, van, aki irigykedve néz rájuk, van, aki nevet Harry mohóságán, van, aki csak mosolyog. Az újdonsült házaspár kiér a templom elé, ahol a tömeg várja őket, s mindenki jókívánságokkal halmozza el őket. Szorosan magamhoz ölelem barátnőmet, s pár könnycseppet is ejtek.
- Ne bőgj már, tönkremegy a sminked – dorgál meg, én pedig nevetve törlöm le a könnyeimet. Egy kezet érzek a vállamon, hátrafordulok, s meglátom életem leggyönyörűbb férfi teremtését. Óvatosan törli le a könnyeket az arcomról, majd puszit nyom a helyükre, aztán ránéz Do-ra, s mosolyogva vonja a mellkasára hugicáját, aki nevetve öleli vissza.
- Nem gondoltam volna, hogy előbb házasodsz meg, mint én – nevet Zayn is.
- Hát én sem bátyó, ideje lenne belehúznod, Gigi már megőrül egy eljegyzési gyűrűért – vigyorog barátnőm, s a vállamba bokszol gyengéden. Megmerevedek kijelentése hallatára, s Zayn lassan végigsimít karomon, aztán magához ölel.
- Ne aggódj, eljön az ideje – mosolyogva nézek Zaynre, s közben levendula színű koszorúslány ruhámat piszkálom. Szeretnék én is férjhez menni, de amíg Zayn nem akarja, hogy egybekössük az életünk, addig nekem sincs beleszólásom a dologba. Tudom azt, hogy nem fog elhagyni mostanában, s nekem ez is elég. A lényeg, hogy mellettem van, gyűrűvel vagy gyűrű nélkül, én ugyanúgy szeretem. Jön a kedvenc esküvői részem, amikor a menyasszony eldobja a csokrát. Ahogy a többi nő én is beállok a sorba, hogy elkaphassam a csokrot. Do háromtól számol vissza, majd vigyorogva ránk kacsint, s végül kiengedi kezei közül a csokrát. Pár pillanatig a levegőben száll a virághalmaz, majd végül a kezemben landol. Meglepődök, aztán pironkodva nézek Zaynre, s széttárom a karom. Könnyeim záporozni kezdenek, amit nem tudok mire vélni, s barátnőm a nyakamba veti magát – már amennyire a ruhája hagyja -, s jól megszorongat. Zayn és Harry is odavetődik hozzánk, s barátom kihámoz húga karjaiból, s megcsókol.
- Na, mikor lesz az esküvő? – kérdi vigyorogva Harry. Zaynnel csak a szemünket forgatjuk.
- Először még éld túl a sajátod – veti oda neki barátom. Do vigyorogva bújik férjéhez, majd rám mosolyog.
- A nehezén már túl vagyok, most jön a legjobb rész – vigyorog perverzül, majd Do-ra kacsint. Zaynnel fintorogva vesszük tudomásul mire is gondol. Én azért fintorgok, mert nem vagyok kíváncsi senki szexuális életére, Zaynnek pedig azért, mert nem kíváncsi a húga szexuális életére.

Do és Harry végül távoznak, s mi is követjük őket a lagzi helyszínére. Már mindenki a kijelölt helyén ül, s fogyasztja a vacsoráját. Legszívesebben ennék még egy tányérral, de türtőztetem magam, s inkább kivárom, míg a torta kerül sorra. A friss házaspár mosolyogva együtt megfogja a kést – azt hiszem nem vagyok egyedül, aki pont az ő kezükbe nem adna egy akkora kést, de megoldották a helyzetet -, s vágják fel az esküvői tortát. Miután mindenki megette jóízűen a tortát, Harry és Do a táncparkettre mennek, s a hitvesi táncot lejtik meg. Zayn rám néz, s én mosolyogva nézek vissza rá, a kezét nyújtja ezzel táncra hívva engem is. A parkett felé vesszük az irányt, s társulunk a házaspárhoz. Zayn mosolyogva néz rám, majd egy csókot nyom ajkaimra. Azok a barna íriszek még mindig elvarázsolnak, s csókja még mindig pillangókat idéz fel gyomromban. Szemei, csak úgy, mint az enyémek, boldogan csillognak, mikor egymásra pillantunk, s újabb csókot kezdeményez.
- Remélem, tényleg mi leszünk a következő házaspár – mondja, nekem pedig megugrik a szívem. Szóval tényleg tervezi, hogy megkéri a kezem. Nem tudom mit is válaszoljak, hiszen nem akarom, hogy tudja, már régóta sóvárgok azért, hogy megkérje a kezem. Mosolyogva fúrom bele mellkasába az arcom. Ő pedig szorosan von magához. Inkább csendben maradok, úgy gondolom ez a helyes. Éjfél után nem sokkal elköszönünk mindenkitől Harryéknek jó szórakozást kívánunk a nászúthoz, s hazaindulunk. A vendégek közül már sokan leitták magukat a sárgaföldig, hazamentek, vagy még mindig táncoltak. Én már nem bírtam a magassarkúmban állni, s rettentő fáradt is voltam, így megkértem Zaynt, hogy menjünk haza.

Mikor a kocsi megállt a házunk előtt – már három éve együtt lakunk -, egyből kiugrottam a kocsiból, s az ajtó előtt vártam Zaynt, hogy kinyissa, s levehessem ezt a rettentő kényelmetlen cipőt. Amint a nappaliba értem, ledobtam magam a kanapéra, s elterültem azon. Nem éreztem magam valami fényesen kissé émelyegtem.
- Minden rendben? – kérdezte szerelmem, miközben leoperálta rólam a magassarkút. Bólintottam, majd mosolyogva csókot nyomtam puha ajkaira.
- Azt hiszem pár hónap múlva ez a ruha már nem lesz rám jó – húztam el a számat, s közben halvány mosoly látszott arcomon.
- Ugyan kicsim, miért ne lenne jó? – nézett rám érdeklődve. Nem válaszoltam csak a kezemet a hasamra simítottam, s még nagyobb lett a mosolyom. Zayn megállt a cipő levételébe, s csak hápogott valamit. – Te…szóval…akkor…kisbabánk lesz? – kérdezte csillogó szemekkel, s hatalmas mosoly kerekedett arcán. Nagyot bólintottam, Ő pedig az ölébe vont, s egy szenvedélyes csókban részesített.
- Szóval akkor örülsz? – kérdeztem, mikor ajkaink elváltak. Homlokát az enyémnek támasztotta, s mélyen a szemembe nézett. Még egy csókot kezdeményezett, s én boldogan csókoltam vissza.
- Hogy a fenébe ne örülnék? Mióta? – izgatottan kérdezősködik, s közben a hasamat simogatja. Boldog vagyok. Van egy álom pasim, akitől gyermeket várok, kell ennél több?
- Úgy két hete tudom, csak nem akartam még nagyobb izgalmat az esküvő előtt, most vagyunk hét hetesek – mosolyogtam szerényen. Zayn visszatett a kanapéra, egy puszit nyomott ajkaimra, majd felállt, s az emeletre ment. Értetlenül néztem a lépcső fele amerre eltűnt, majd egyszer csak újra megjelent, hatalmas mosollyal az arcán. Letérdelt elém, s egy kis dobozt tartott a kezében. Szemem könnybe lábadt, s kezemet a szám elé kaptam. Hát mégiscsak készült rá, s azt szeretné, ha a felesége lennék. Szívem vadul dobogott, s vártam mit mond.
- Gigi Sparks, tudom nem én vagyok az első ember aki ugyanezt kérdezi tőled, de tudom, hogy én vagyok az egyetlen aki komolyan is gondolja ezt a kérdést. Szóval, igazából, nem ma akarta feltenni ezt a kérdést, hanem az évfordulónk napján, ami közeleg, de nem tudnék addig várni a hírek hallatán. Gigi szeretlek, mindig is szerettelek, tudom rengeteg hülyeséget műveltem, de végig őrülten oda voltam érted. Érzem, hogy a mi kapcsolatunk egy életre szól, nem pedig pár évre. Sok mindenen mentünk keresztül, de a szerelmünk mégis kitartott, szóval – felpattintotta a gyűrűsdoboz tetejét, s egy gyönyörű gyémántgyűrű nézett velem szembe, még jobban kezdtem sírni – Gigi Sparks hozzám jössz feleségül, hogy együtt nevelhessük fel azt a kis csodát, akit a szíved alatt hordasz, s mellé még pár utódot hozzunk a világra? – Hirtelen csak bólogatni tudtam, s meg is feledkeztem a tényről, hogy már most nem egy kis csoda van a szívem alatt.
- Igen-igen, persze, hogy hozzád megyek – ugrottam a nyakába, amitől megtántorodott, de végül megtartott mindkettőnket. Az ujjamra húzta a gyűrűt, majd egy szenvedélyes csókkal megpecsételte az eljegyzést.
- Szeretlek, annyira szeretlek – mondta, s újabb csókot adott, aztán még egyet, még egyet…
 - Én is szeretlek, nagyon-nagyon szeretlek – csókoltam meg én is – és Zayn, már most két baba van – pirultam el, majd félve a szemébe néztem. Most is elvarázsoltak ezek a gyönyörű barna íriszek, amelyek most könnybe lábadtak. Egész életemben, ha tízszer láttam összesen Zaynt sírni, s most érzem először, hogy ezek az öröm könnyei. Az én szemeim is patakzottak, s úgy csókoltuk egymást tovább.
- Életem legszebb napja. Szeretlek.
- Én is szeretlek – csókoltam meg újra.

Nekem sikerült, én megtaláltam a lelki társam, s bár sok mindenen keresztülmentünk, mindig egymás mellett kötöttünk ki. Kívánom minden földi élőlénynek, hogy megtalálja élete szerelmét, s boldogan éljék le az életüket, olyan hibák nélkül, mint amiket mi elkövettünk. A sors végül boldog befejezést szánt nekünk, s így tett bennünket a világ legboldogabb embereivé.

Vége

Hagyj egy utolsó nyomot.;) Köszönöm, hogy Zaynnel és Gigivel tartottál.<3