52. fejezet - Soha nem engedem el!

Sziasztok!
Megérkezett az utolsó rész az epilóguson kívül. Remélem tetszeni fog, és nem okoztam csalódást senkinek. Szeretném, ha megírnátok a véleményeteket, bár nekem az is elég lenne, ha majd az epilógushoz írnátok meg mit is jelentett nektek a blog és mit szerettetek benne! Várom ezzel a résszel kapcsolatos véleményeiteket! Jó olvasást!

- Azt mondtad, nem tudsz csak a barátom lenni? – kérdezte hatalmas mosollyal az arcán, s a csak szócskát erőteljesen megnyomva. Nem tudtam mit is feleljek, az érzelmek tomboltak a bensőmben, az eszem azt mondja, még változtathatok, mondhatom, hogy nyelvbotlás volt, de a szívem, azt súgja ideje véget vetni a szenvedésnek. 

- É-én…igen- hajtottam le a fejem, s elvörösödtem. Hirtelen hozzácsapódtam Zayn mellkasához, szemeim egyből kipattantak, először arra gondoltam ellököm magamtól, aztán a végén rájöttem, nem érdemes. Lassan eltolt magától, bár nem valami távolra, csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Eltűrt egy tincset az arcomból, majd hatalmas mosollyal nézett rám, aztán az ajkaimra tévedt tekintete. Szívem egyre nagyobbakat hagyott ki, s azt hittem itt halok meg. Mellkasom egyre gyorsabban emelkedett, ahogy szaporán vettem a levegőt. Zayn csak mélyen nézte a szemeim, majd közeledni kezdett ajkaival. Telt, vörös ajkai hívogatóak voltak, s már majdnem engedtem a kísértésnek, mikor eszembe jutott, hogy mindketten kapcsolatban élünk. Kissé eltoltam magamtól, s bűnbánóan néztem rá. Meglepődve pillantott rám.

- Mi a baj? – lágyan kérdezte, tudni szeretné mi is a gond. Akartam ezt a csókot nagyon is, de még nem lehet.

- Mindkettőnknek párkapcsolata van…nem csalhatod meg velem Jesst – világosítottam fel. Akármennyire is ki akartam szúrni azzal a lánnyal, mert féltékeny vagyok rá, nem akarom, hogy miattam csalódjon. Zayn elmosolyodott, rájött még mindig nem a saját érdekeimet nézem. Aztán lassan megrázta a fejét és közelebb jött, újra.

- Csak neked van pasid, én szingli vagyok, mert várok egy lányra, aki rettentően hasonlít rád – vigyorgott. A szívem kihagyott egy akkora ütemet, hogy majdnem elájultam, a levegő hirtelen, mintha eltűnt volna körülöttem. Hatalmas szemekkel néztem rá, s már nem bírtam visszatartani a mosolyomat. Ami most eszembe jutott az az volt, hogy ideje véget vetnem a kapcsolatomnak, és új esélyt adnom Zaynnek. Egy kicsit eltoltam magamtól az előttem álló félistent, majd a kezemmel, mutattam, hogy egy pillanat, és egy puszit adtam az arcára. Rendesen meglepődött az biztos. A kabátomhoz siettem, majd kivettem a telefonom a zsebéből, s megkerestem a megfelelő névjegyet. A zöld kis gombra kattintva, felhívtam Jack-et. A szívem vadul vert, én pedig próbáltam tudomást sem venni arról, hogy két igéző szempár figyeli mit is művelek. Azt sem tudtam mit fogok mondani a vőlegényemnek, hogyan tálalom neki, hogy elhagyom. Mert szakítok vele. 

- Szia édes – szólt bele vidám hangon Jack. Legszívesebben betörtem volna a képét vonalon keresztül. Olyan nyugodtan megtudja játszani magát, s azt hiszi, soha nem derült volna ki ez az egész? Tévedett, elég nagyot. És fáj, hogy nem bízott meg bennem annyira, hogy elmondja. 

- Szia Jack – köszöntem halkan. Zayn nagy szemekkel figyelte az eseményeket, majd leült az egyik bőrfotelba a nappaliban. Mosolyogva néztem rá, ő pedig visszamosolygott, ez erőt adott, ahhoz, hogy elmondjam Jacknek mit is tudok és mit akarok.

- Valami gond van? – kérdezte gyanakvóan a telefon túlsó végében lévő férfi.

- Gond elég nagy, de talán jobb így. Jack, tudom, hogy van egy fiad és, hogy nála vagy és nem tárgyalásokra jársz. Igazából csalódott vagyok, hogy nem bíztál meg bennem annyira, hogy ezt elmondd, mert ez elég kényes téma, és talán tudnom kellett volna, róla mielőtt igent mondok neked a lánykérésre. Amit most szeretnék felbontani, ne haragudj, tudom, hogy pofátlanság telefonon szakítani valakivel, de őszintén, a mi kapcsolatunkat ez az apró dolog már nem zavarja. Biztosan találsz valakit, aki elfogadja, hogy van egy fiad és hozzád megy feleségül, de ez nem én leszek.

- Gigi…é-én megtudom magyarázni, kérlek ne hagyj el – könyörgött. Talán még be is venném ezt a dumát, ha nem lenne itt nekem valaki, akit biztos vagyok benne, hogy az Isten is nekem teremtett. Ha nem szeretnék valakit annyira, hogy belehalok, úgy érzem már nem bírnám ki nélküle. Felemésztene a hiánya, a meleg karjainak, csókjának, öleléseinek hiánya. 

- Jack, nem kell magyarázkodni, már nincs értelme. Tudod – nevettem fel kínomban -, rájöttem nem is érdekeltük egymást igazán, én felejteni akartam, te pedig rögeszmésen keresni egy nőt, aki veled marad, annak ellenére, hogy van egy gyereked. Jack, én nem szeretlek. Nem is haragszom rád, még csak csalódott sem vagyok. Egyedül saját magamat, utálom, amiért nem jöttem rá, hogy Zayn még mindig ugyanúgy hiányzik, és Ő az egyetlen, akit szeretek – mondtam a végét, már könnyezve. Ránéztem Zaynre aki meglepődve figyelt engem. A barna íriszek lyukat vájtak a hátamba, amikor elfordultam tőle, mert nem bírtam állni tekintetét.

- Gigi, ezt nem gondolod komolyan. Tudod, te a szememre veted, hogy van egy gyerekem és nem mondtam el, de én egyszer sem említettem meg, hogy megcsaltál azzal a kis szemétládával – mondta felháborodva. Elképedve hallgattam szavait, nem gondoltam, hogy tud arról a csókról, de mégis csak más egy gyerek és egy csók eltitkolása.

- Jézusom, hallod te magad? Most azt akarod mondani, hogy nem érted miért szakítok veled, csak mert eltitkoltad, hogy van egy gyereked, mikor én nem mondtam el, hogy egyszer megcsaltalak? Azért egy csók eltitkolás más, mint egy gyerek eltitkolása. Félreismertelek. Majd a gyűrűt visszajuttatom hozzád, ha hazaértél, élj boldogan, nélkülem. Remélem, többet nem látjuk egymást.

- Rendben, sok boldogságot, ahhoz az idiótához, egymáshoz valók vagytok – vágta a fejemhez. Helyeslően bólintottam, bár ő nem láthatta. Igaza volt, egymásnak vagyunk teremtve, én is úgy gondolom. Időközben Jack letette a telefont, én pedig pár pillanatig hallgattam az ütemes sípolást, majd könnyes szemekkel, bágyadt mosollyal az arcomon, megfordultam. Zayn ott állt a nappali közepén, csak már nem egyedül, Wali és Trisha is ott voltak. Zayn anyukája odajött hozzám és szorosan átölelt, s nyugtatott. Én pedig elkezdtem zokogni. Wali is odajött hozzám, s ugyanúgy szorosan átölelt.

- Gyere édesem, csinálok neked egy jó ki nyugtató teát és jobban leszel. Ülj le a nappaliba – mosolygott rám Trisha. Én bólintottam egyet, majd a szóban forgó helyiség felé vettem az irányt. Mielőtt leülhettem volna, Zayn megragadta a karom, s magához ölelt, majd ajkait az enyémre tapasztotta. A pillangók a hasamban életre keltek, csak úgy csapdostak a szárnyaikkal. Térdeim megrogytak, s ha Zayn nem fogna elég erősen, már a földön landoltam volna. Felnyögtem mikor még szenvedélyesebben kezdett csókolni. Csak most éreztem igazán, hogy mennyire hiányzott Ő, és a csókjai és mindene. Soha többé nem szeretném elhagyni ezt a csodát. Ebben az álomban szeretnék élni, csak Vele, örökre. 

- Szeretlek Gigi – suttogta ajkaimra, én pedig, újra könnyezni kezdtem. Nem hiszem el, hogy ennyit hibáztam. Egyedül az én hibám volt, hogy nem voltunk együtt, ha akkor nem mondom neki, hogy szünetet kérek, akkor el se váltunk volna. De talán, mégis kellett ez az egész, ahhoz, hogy rájöjjek, a mi szerelmünk kibír minden akadályt. 

- Én is szeretlek Zayn. – Karjaiba vont, s lassan a kanapéhoz vonszoltuk magunkat, szorosan átölelve egymást, ültünk a nappaliban, várva Trisha teájára. Pár perc múlva nem bírtam tovább, szembefordultam vele, s újra meg újra megcsókoltam. Nem bírtam betelni ezekkel a tökéletes ajkakkal. Olyan puhák, olyan érzékiek, lágyak, s úgy illik az én ajkaimhoz, mintha csak egymásnak készítették volna őket. 

- Annyira sajnálom, hogy ennyit hibáztam. Hagytalak elmenni, azt hittem jobb lesz mindkettőnknek, aztán csak egy gödröt ástam magunk közé, s nem értem el vele semmit. Kérlek, ne hagyd, hogy többet ilyet tegyek. Nem akarlak elhagyni soha, és lehet korai, de nem szeretném mással leélni az életem csak veled – hajtottam fejem a még mindig fedetlen mellkasára. Éreztem, ahogy szíve hevesen dobog akárcsak az enyém.

- Soha, de soha nem engedem, hogy elhagyj, és én sem foglak elhagyni. Életem szerelme vagy. Ha rajtam múlik, mással nem is élheted le az életed csak velem – adott egy puszit a fejem búbjára, majd ismét megszólalt -, na meg a gyerekeinkkel. – Hirtelen felkaptam a fejem erre a kijelentésére. Meglepődött arcomat látva hangosan nevetett egyet, mely engem is nevetésre késztetett. 

- Én nem akarok szülni, újra kövér leszek, ki fogsz ábrándulni belőlem – motyogtam. Lassan felemelte a fejemet, s lágy csókot nyomott ajkaimra. 

- Ugyan bébi, ezt felejtsd el. Gyönyörű leszel te mindenhogyan. És, ha akarnék se tudnék kiábrándulni belőled, olyan mélyen belevésted magad a szívembe, hogy onnan nem tudlak kiszedni és nem is akarlak. Oh és ez a szív – vezette a kezemet a csípőjén lévő tetoválásra - , ezt miattad csináltattam.  – Ujjainkat összekulcsolta, s újra megcsókolt. 

- Fiatalok, itt a tea – lépett be mosolyogva Trisha egy tálcával a kezében. Mintha teljesen természetes lenne, hogy újra együtt vagyunk Zaynnel és a kanapén enyelgünk. 

- Köszönjük Mrs. Malik – mosolyogtam rá. Trisha legyintett egyet majd újra kettesben hagyott minket a fiával. 

- Mintha anyukád nem nagyon lepődött volna meg, hogy itt enyelgünk a kanapén – érdeklődve húztam fel a szemöldököm, Zayn pedig vállat rántott, s adott egy puszit az orromra, amit aztán össze is húztam. 

- Ugyan, tudta, hogy egyszer csak beadod a derekad – vigyorgott rám. Elképedve néztem a régi-új barátomra, míg ő továbbra is csak vigyorgott rám.

- Na, csukd be a szád, belerepül valami. Itt a teád – nyújtott át egy bögrét. Lassan kortyoltam a meleg italt, s éreztem ahogy a nyelőcsövemen keresztül szánkázik le a gyomromig a jóleső forróság. Lábaimat felhúztam magam alá, s nekidőltem Zayn mellkasának. Talán még sosem éreztem magam ennyire nyugodtnak, ennyire biztonságban. A szeretett férfi karjai körém fonódtak, s ajkai minden pillanatban találtak egy szabad területet ahova lecsaphattak. Ránéztem páromra, s a mosoly nem tudott eltűnni az arcomról. Ez a tökéletes srác az enyém, most már csak az enyém, és soha többé nem engedem el, és Ő sem fog elengedni engem.