Esküvő és babák ( Különkiadás)

Sziasztok!

Mivel nemrég megkerestetek, hogy nem találjátok a blogot, ezért újra nyitottam és úgy gondoltam, csinálok egy kis meglepetést, írok egy különkiadás részt.

Szóval olvassátok élvezettel. Remélem tetszeni fog. Tudom kevés szereplőt írtam bele és neveztem meg, ez azért van, mert szégyen nem szégyen évekkel ezelőtt írtam ezt a történetet és nem olvastam újra, így nem emlékszem kik is szerepeltek benne pontosan, csak a fontosabbakra emlékszem. Illetve, ha írtok véleményt, azt megköszönöm. Jó olvasást! 

- Gigi gyerünk már, le fogod késni a saját esküvődet - dörömbölt Do az ajtón. Épp a tükörben nézegettem magam a csodálatos esküvői ruhámban, ami kicsit habos-babos volt, de csak épphogy, gyönyörű szívalakja volt a mellrésznél, majd felfele és a karjaimon végig fehér csipke futott végig. Imádtam, gyönyörű volt, mégis azt éreztem úgy nézek ki benne, mint egy elleni készülő mamut. Mondjuk a szülés még stimmel is. Még csak az 5. hónapban voltam, de mivel ikreket vártunk, ezért kétszer akkora volt a hasam, mint egy átlagos terhes nőnek. Na nem mintha bánnám, hogy gyermekeket várok, de néha kiakadok. Kérem vissza a rendes alakom, azt az alakom, amiért annyit küzdöttem. Csodálom, hogy Zayn még velem van, hiszen, mindenki tudja régen miért is voltunk olyan rosszban. Most meg készül elvenni engem. Vajon benne is vannak kétségek? Főleg, hogy úgy nézek ki mint egy...

- Gigi ne idegesíts már, gyere ki!!!! - tört be Do az ajtón. Könnyen kezdtek el lefutni az arcomon, majd mikor a számhoz értek sós ízt éreztem az ajkaimon. Do oda futott és már tártam volna a karom egy megnyugtató ölelésre, erre pofon vágott. Meglepődve néztem rá, nem erre vártam.

- Mi a francot művelsz? Nem bőghetsz, lejön a sminked! Tudom, hogy azt gondolod, nem nézel ki szüperül ebben a gyönyörű ruhában és, hogy Zayn megfutamodik, de biztosíthatlak, alig bírja kivárni, hogy végre a felesége légy. Szóval szedd össze magad! - kiáltott rám. 

- Biztos vagy benne? - szipogtam. Végülis Zayn ugyanolyan izgatott volt az esküvő miatt mint én. Talán Do-nak igaza van.

- Persze, hogy biztos. Gigi, ismerem a testvérem és téged is. Az ég is egymásnak teremtett titeket. Már szinte undorom van attól, hogy ti ketten milyen tökéletesek vagytok, de komolyan mondom én lennék az első, aki nekimegy a falnak, ha ma nem fogtok összeházasodni! - Do idegesebbnek látszódott, mint én. 

- Hu. Oké menjünk, azt hiszem készen állok. 

- Ez a beszéd, indulás. Itt a csokrod - nyomta a kezembe a fehér rózsákból álló növénytömböt,- és hé, a fátylad - szólított meg kedvesen és rakta a fejemre. 

- Kicsim, kész vagy már? - sétált be anya. Megkönnyebbült mosollyal az arcomon bólintottam és elindultunk az új, Zaynnel közös életem első útján. Megálltunk a templom ajtaja előtt, ahol apu mosolyogva várt, és nyújtotta a karját, hogy karoljak belé. Anyu egy puszit nyomott az arcomra, Do megsimogatta a vállam és bementek. 

Az ajtó kinyílt, a zene megszólalt. Ránéztem apura, aki mosolyogva bólintott és elindultunk. Az arcomon ezerwattos mosoly ült, majd amikor végre sikerült annyi erőt szednem, hogy felnézzek, megláttam a férfit az oltárnál, aki elvenni készült. A mindig magabiztos Zayn gyönyörű barna szemeit most könnyek lepték el, ahogy rám nézett, és már majdnem nekem is, de eszembe jutottak Do szavai, hogy elkenődik a sminkem, kedves barátnőm még a végén kinyír, ha elfolyt sminkkel megyek férjhez. Szemeimet nem bírtam levenni a leendő férjemről, aki hihetetlenül sármos volt az öltönyében, a haja mint mindig most is tökéletesen volt belőve, és a szemeiből úgy áradt a szeretet, hogy a templom közepében éreztem kiráz a hideg ettől a jóleső érzéstől. 

Oda értünk az oltárhoz, apu felhajtotta a fátylat puszit nyomott az arcomra, majd átnyújtotta a kezem Zaynnek, aki egyik kezével a könnyeit törölgette, a másikkal pedig felsegített a lépcsőfokra. Óriás szemekkel figyeltem minden mozdulatát, olyan gyönyörű férfi. Tudom-tudom nem illik ilyet egy férfire mondani, de nincsenek rá jobb szavak. A nagy szemei, a hosszú szempilláival, a tökéletesen belőtt éjfekete hajával, telt ajkaival. 

- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy részesei legyünk Zain Javadd Malik és Gigi Sparks házasságkötésének. Ezzel a nappal életük egy új irányba halad. A mai naptól kezdve együtt örülnek és együtt sírnak majd életük végéig.

- Hozzád fordulok Zain Javadd Malik - Zayn felnézett, boldog mosoly terült szét az arcán, csak úgy mint az enyémen. - Elfogadod-e hitvesedül Gigi Sparksot, jóban, rosszban, egészségben és betegségben, boldogságban és szomorúságban, amíg a halál el nem választ? -  Zayn rám nézett, szemei csillogtak a boldogságtól, rápillantott növekvő pocakomra, még nagyobb mosoly virított az arcán, majd kimondta:

- Igen, elfogadom - majd megfogta az aranygyűrűt és felhúzta az ujjamra. 

- Gigi Sparks, hozzád fordulok. Elfogadod-e férjedül Zain Javadd Malikot, jóban, rosszban, egészségben és betegségben, boldogságban és szomorúságban, amíg a halál el nem választ?- Zayn szemébe néztem, és testemet elárasztotta a hatalmas szerelem.

- Igen, elfogadom - mondtam ki, majd felhúztam Zayn ujjára a gyűrűt. 

- Ezennel férj és feleség vagytok. - a templomban mindenki felált, Zaynnel megcsókoltuk egymást, majd elindultunk kifele. Csak ekkor vettem észre mennyien is vagyunk, itt voltak a srácok, akik fütyültek és velünk együtt örültek. Itt voltak a szüleink, akik a szemeiket törölgették a meghatódottságtól. Itt volt Do és Harry akik egymás karjában elveszve a másik szemébe néztek és szinte láttam rajtuk, hogy a saját esküvőjük képe ugrott be nekik. Ránáztem az én férjemre, visszanézett rám, és csak annyit mondott;

- Gyönyörű vagy - majd újra megcsókolt. 

Az ajtón kiérve mindenki gratulált és megölelt minket. Természetesen a csokrom eldobása sem maradhatott el, amit Zayn egyik unokatestvére kapott el, aki sikongatva futott oda a párjához. Emlékszem mikor én kaptam el a csokrot, csak csendben megvontam a vállam, és mosolyogtam Zaynre.

Átmentünk a lagzi helyszínére, ahol mindenki elfoglalta a helyét és csevegtek. Majd Do felállt és ahogy a filmekben szokták megütögette a poharát és wow ez tényleg működik az összes ember rá figyelt.

- Szeretnék tósztot mondani. Igyunk Zaynre és Gigire, mert végre összekötötték az életüket, és mert hamarosan érkeznek a kis mini változataik. El kell mondanom, hogy egészen mostanáig nem tudtam megnyugodni, mert komolyan csak reménykedni tudtam, hogy nem történik valami katasztrófa ami miatt tönkre megy ez az esküvő. A kapcsolatuk soha nem volt könnyű, mindig történt valami, amire nem is számítottak, de azt hiszem most kezdődik az igazán kemény élet. Jön két kisbaba és esküszöm a röhögés kap el mikor elképzelem a bátyámat, ahogy pelenkát cserél és két kis szertelen gyereket fürdet és szinte biztos vagyok benne, hogy Zayn vizesebb lesz a végén, mint a gyerekei. - nevet boldogan, és nekem könnyek lepik el a szemem, Zayn vállára hajtom a fejem, és megsimítom a hasam. Tényleg vicces lesz látni, ahogy Zayn elvégzi apai teendőit. Egy puszit nyom a fejemre és ő is rásimítja kezét a pocakomra. 

- De tudom, hogy ők a legtökéletesebb pár a világon, persze velem és Harryvel az élen - kacsintott férjére- és ők lesznek a világ legjobb szülei. Zaynre és Gigire - emeli fel a poharát és néz ránk mosolyogva. 

A terem levendula és fehér színekkel van feldíszítve, ami egyfajta nyugodtságot és boldogságot áraszt. Az egész esküvő szervezésében anya, Zayn anyukája és Do segített. Zaynnel szerettük volna, ha még a gyerekek születése előtt kimondjuk a boldogító igent, így sietnünk kellett a szervezéssel. Azt hiszem a lehető legjobbra sikerült.

Még sokan javában táncoltak, de én már hajnali fél négykor elég nehezen bírtam, a lábaim sajogtak, kissé émelyegtem, ami nem volt meglepetés hiszen mostanában elég sokszor jön rám. Szóval úgy döntöttem megkeresem Zaynt a tömegben, ugyanis valaki mindig elrabolta valamelyikünket a másik mellől. Meg is láttam őt épp a húgával beszélgetett, majd mikor meglátott elmosolyodott és odasietett hozzám.

- Szeretnél hazamenni? - kérdezte kedvesen és egy csókot nyomott az ajkaimra. Szorosan megöleltem és magamba szívtam fűszeres illatát. 

- Ha nem gond - mosolyogtam rá. 

- Dehogy - válaszolta -  köszönjünk el a többiektől és indulhatunk is. 

- Rendben - csókoltam meg - Hé Do!   - kiáltottam barátnőmnek. Éppen Harry ölében ült és a tortából majszoltak. Olyan aranyosak voltak és csak úgy tombolt köztük a szerelem. Jó volt rájuk nézni. Do egy rózsaszín fényes anyagú ruhában volt aminek a derék részén végigfutott egy csipkeöv, gyönyörű volt mint mindig. Harry pedig egy sötétké öltönyt viselt és nagyon jól állt neki meg kell, hogy mondjam.

- Azt hiszem mi indulunk, eléggé elfáradtam és a lábam sem bírja már, kezd vizesedni - húztam el a szám. Sajnos a terhesség kissé megnehezíti a mindennapokat, néha elkezd bevizesedni a lábam, és hamar elfáradok. Az émelygésről ne is beszéljünk. 

- Jólvan - mosolygott rám -  de azért ne feledd nászéjszaka, egy kicsit még bírd erővel, ha érted mire gondolok - vigyorgott perverzen Do. Sose fog megjavulni, bár mondjuk mit is várunk, Harry felesége. Csak a szemem forgattam a kijelentésére. Két kart éreztem a derekamon, amik aztán rásimultak a hasamra, Zayn volt az, egy csókot nyomott a nyakamra.

- Srácok mi megyünk, Giginek pihennie kell - mondta. 

- Na na, Do-nak igaza van ez a nászéjszaka, csak nem akartok aludni egyből? Élvezzétek ki a dolgot, gyakoroljátok a babacsinálást ilyenek - szólt oda Harry. 

- Azon már túl vagyunk... - mondtam összezavarodva. Harry furán nézett rám, majd leesett neki. 

- Jó hát akkor gyakoroljatok legközelebbre, mit tudom én, vagy használjátok ki az időt, amíg még nem gyereksírás szakítja félbe a szórakozásaitokat - nevetett.

- Nem szeretnétek kimaradni a szexuális életünkből? - nevetett Zayn. 

- Ugyan már tesókám, mi csak odafigyelünk rá, hogy megőrizzétek a hagyományokat.

- Ez már akkor megbukott, mikor terhes lettem az esküvőnk előtt - röhögtem ki. 

- Amúgy is nektek kéne a gyakorlás, nem igen látni, hogy növekedne a hasad húgi.

- Még ráérünk, különben is ki segítene az ikrekkel, ha nem én? Legalább nekem lesz egy kis gyakorlatom mielőtt potyogtatnám a gyerekeket. 

- Persze kisérletezel a mi gyerekeinken... csodálatos lesz - bele se mertem gondolni, mit fognak ezek ketten művelni a mi gyerekeinkkel. Valószínűleg előbb fogják kimondani azt a szót, hogy szex, mint anya vagy apa...

- Na gyerünk kedves feleségem menjünk haza, át kell emeljelek a küszöbön - csókolt meg Zayn, nekem pedig a szívem gyors ütemben kezdett el verni. Most mondta ki először, hogy feleségem. Úristen tényleg valakinek a felesége lettem, sőt nem is akárkié. 

- Igazad van drága férjem - vigyorogtam rá. 

- Látod? Nem csak mi csináltuk ezt... - ütött rá Harry vállára Do. Furán néztünk rájuk, nem értettük miről is van szó.

- Ezt a feleség- férj dolgot. Két hét és abbahagyjátok ne aggódjatok - legyintett Harry.

Zaynnel majdnem egy órába telt mire elköszöntünk mindenkitől és még egy fél óra volt mire hazaértünk. A férjem tényleg átemelt a küszöbön, hiába mondtam neki, hogy el sem bír, mert akkora vagyok már mint egy mamut. Erre csak megcsókolt és azt mondta, amíg az ő mamutja vagyok azt csinál velem amit akar és ha ő azt mondja át fog emelni a küszöbön akkor azt meg is teszi. Igaza volt. Az "azt csinál velem amit akar" részben is. Hiszen mégiscsak a nászéjszaka volt. Meg kellett pecsételni a házasságunkat egy kis szórakozással, és hát friss házasokként is fel kellett avatni az ágyunkat. Tegnap cseréltem ágyneműt amúgy... de mindegy, megérte. 

*3 hónappal és két héttel később*

- Zayn, kelj fel - löködtem meg horkoló férjemet - Zayn... elfolyt a magzat víz - löködtem tovább, erre csak átfordult a másik oldalára.

- Pfú...- felültem az ágy szélére, kifújtam magam, majd felkeltem- Zayn kelj már fel!!! - mondtam hangosabban. 

- Mihaz.. - kérdezte álmos, rekedtes hangon. 

- Zayn, elfolyt a magzat víz - erre felpattantak a szemei, rám nézett én meg csak bólogattam- Jönnek a babák, indulni kéne a kórházba...

- Hu-hu-hu-áááá - ha megkérdeznéd mi is ez, hát jönnek a fájások. 

- A babák? De-de dehát még van majdnem három hét, nem?

- SZÍVEM, MÁR NE IS HARAGUDJ, DE SZERINTED VAN HÁROM HÉT? MIKOR OTT EGY TÓCSA AZ ÁGYON, AMI BELŐLEM JÖTT KI ÉS PFÚÚ EZEK A FÁJÁSOK NEM CSAK GYAKORLÁSKÉNT JÖNNEK PFÚÚÚ. - kiabáltam rá, egyre sűrűbben jöttek a fájások, Zayn pedig kuka aggyal gondolkodott, hogy szülhetnék három hét múlva, mikor most folyt el az az átkozott magzatvíz? 

- Apa leszek? - kérdezte hitetlenül, majd végre felkelt és összevissza kapkodott, a pólóját fordítva vette magára, a nadrágját kifordítva...

- Igen drágám apa leszel, de  ERRE IGAZÁN NEM MOST KÉNE RÁJÖNNÖD HISZEN MINIMUM 7 HÓNAPJA TUDSZ RÓLA!!! Fordítva van a pólód, a nadrágod meg pfúú, kifordítva..pfu pfu pfúú...készítsd a kocsit! 

- Oké drágám, nyugodj meg - csúnyán néztem rá, miközben folytattam a légzésgyakorlatokat- oké, tudom nem tudsz megnyugodni, csak lélegezz, ahogy gyakoroltuk. 

- Ott huu ott a táska a széken, nekem meg pfu, hozd ide a lila nyári ruhám pfuu - odalépett a szekrényhez és elővette a lila estélyimet (?) -  drágám szeretlek, de mondd te teljesen hülye vagy? Tudod te mikor volt jó rám az utoljára? HÁT NEM TEGNAP AZ BIZTOS!! A LENGE NYÁRI RUHÁM KELL, AMI MÉG RÁM JÖN! 

- Jólvan drágám, megvan tessék, gyere vegyük le a hálóinged, tessék vegyük fel ezt - adta rám a lila ruhát, majd felsegített és együtt kimentünk a kocsihoz, én pedig majd megfagytam a kis nyári ruhámban az októberi kissé hűvös időjárásban éjjel 2-kor . Zayn kinyitotta nekem az ajtót, majd besegített és már indultunk a kórházba, felhívta Dr. Craiget, hogy megindult a szülés 10 perc és ott vagyunk. Majd az út további részében velem együtt lélegzett. 

A kórházba beérve a nővérek kezelésbe vettek, betoltak a szülőszobába, majd Zayn is megérkezett teljesen beöltözve. Továbbra is csináltam a légzésgyakorlatokat, majd amikor a doki szólt, hogy nyomjak, nyomtam. És újra légzés, pfu pfu.. és nyomás, légzés, nyomás, légzés, légzés, nyomás, légzés légzés, nyomás nyomás, naaaagy nyomás. Sírás. Hogy ki sírt? Én, Zayn és az első kisbabánk, aki fiú lett. Zaynre néztem könnyes szemmel, majd megszorítottam a kezét, mert jött a következő fájás. A gyereksírás elveszett a kiáltásaim mellett. 

- Jólvan anyuka, mégegyszer ugyanez, ígérem most könnyebb lesz, gyerünk..ééés nyomás - és nyomtam, lélegeztem, nyomtam, lélegeztem, nyomtam, és újabb gyereksírás.

- Szép volt, anyuka a második gyermekük, kislány - és igen, itt kapott el a sírógörcs, Zayn a könnyeit törölgette, majd megcsókolt. 

Ugyan csak pár pillanatra, de a kezembe foghattam a kisfiunkat és a kislányunkat is, majd megnyugtattak minket, hogy mindkettő egészséges baba és hamarosan újra láthatjuk őket, csak elviszik őket fürdetni, nekem pedig addig is pihennem kell. Ahogy kimondta a nővér a pihenés szót, egyből rám is jött a fáradtság. Nehéz volt, de sikerült. 

Mire felkeltem itt volt az egész csapat a kórházban, Do, Harry és Zayn az ágyam mellett ültek és jobbra nézegettek mosolyogva. 

- Sziasztok -mosolyogtam fáradtan. 

- Drágám - sietett oda hozzám Zayn - rendben vagy? Nem kérsz fájdalomcsillapítót? - nemet intettem a fejemmel és kíváncsian néztem rá.

- Itt vannak? - mosolyogva bólintott, egy puszit nyomott  fejemre, majd odament, ahova a többiek folyton mosolyogtak. Felvett egy kis csomagot, rá vigyorgott, s felém indult.

- Gyerünk kisöreg kápráztasd el anyádat is, mutasd meg, hogy tiszta apád vagy, már most olyan jól nézel ki, mint ő  - kacsintott rám. A kezembe fogtam a kis gombócot, és szemeim ellepték a könnyek. Olyan csodálatos volt, éjfekete haja volt, mint az apjának, pufók kis arca, édes kis kezei. 

- Hát szia édesem. Én vagyok az anyukád - mosolyogtam, mire a kisfiam ásított egy nagyot. 

-Na srácok, most már áruljátok el, hogy milyen nevek mellett döntöttetek! - türelmetlenkedett Do. Zayn közben felvette a kislányunkat is, és olyan csillogó szemmel nézett rá, mint még soha semmire. Ránéztem a férjemre, mire ő bólintott. 

- Hadd mutassam be a kezemben lévő kis csöppséget; Jason Brian Malik-ot. - mondtam, miközben a mutatóujjam a kisfiam felé nyújtottam, ő pedig gyengéden meg is szorította aprócska ujjaival.

- Nálam pedig a gyönyörű kis hercegnő Laura Elizabeth Malik van - mosolygott. 

- Oh olyan édes nevek. És olyan kis tökéletes babák, én leszek a legjobb nagynéni - hatódott meg Do. Felnevettem és bólogattam.

Hamarosan anyaék jöttek be a szobába és nem győzték levenni a szemüket az ikrekről. Megtudom érteni őket, mert én is ugyanígy voltam velük. Olyan gyönyörű babák voltak, és én voltam az anyukájuk, Zayn pedig az apukájuk. Rajta már most láttam, mennyire odaadó apuka lesz.

*3 hét múlva* 

- Mmm, te kelsz fel - nyomkodtam meg Zaynt, mikor meghallottam, hogy Laura felsírt. Zayn kikelt az ágyból, és a szemét dörzsölgetve átment a gyerekszobába. Összeszedtem magam, kifújtam a levegőt és én is felkeltem, tudtam, nem sok kell és Jason is ugyúgy fel fog kelni. Két hete folyamatosan ez megy. Alig alszunk, ezek a kis ördögfiókák pedig a legszebb álmaimat szakítják félbe. Na nem mintha panaszkodnék, hiszen csodálatos életem van mióta világra jött ez a két kis csöppség, de azért be kell valljam az anyaság nehéz. 

A gyerekszoba ajtajába érve Zaynt láttam, ahogy édesen ringatja Laurát, és dúdol neki. Nem kellett több máris felsírt Jason, mire Laura újra beindult. Zayn rám nézett, odajött és végigsimított az arcomon.

- Majd én elintézem, próbálj meg aludni - nyomott el puszit ajkaimra. Tudom, hogy Zayn nagylelkű és mindenben segít amiben csak tud, de ez kettőnk dolga és nem az övé.

- Hé, kettő az egy ellen? Esélyed sincs - mosolyogtam rá, mire felnevetett, Laura pedig nagy szemekkel nézett nevető édesapjára. Jason a kezemben közben megnyugodott, és nagyokat pislogott.

A szülői lét nehéz, de minden perce megéri. Két csodálatos gyermekem van, akiket imádok, és egy sármos férjem, akiért a mai napig oda vagyok, aki a legjobb apuka, akit csak kívánhatnék a gyerekeimnek. A családunk és a barátaink ott segítenek ahol csak tudnak és ezért örök hála, mert néha egy óra alvás, míg anya sétál velük a parkban életmentő tud lenni.

- Annyira szeretlek - szólaltam meg.

- Én is szeretlek - nézett mélyen a szemembe Zayn. Majd egy puszit nyomott Jason kis arcocskájára, aztán Lauráéra is. Én is ugyanezt tettem, majd mikor láttuk, hogy újra elaludtak, visszatettük őket a kiságyba, mi pedig két perc bámulás után, egymás karjába kapaszkodva visszamentünk a hálószobába. 

- Tudod, talán nem látszik, mert olyan fáradt vagyok, de életemben most vagyok a legboldogabb - mondta Zayn, miközben átölelt.

- Tudom, én is - bújtam hozzá mégjobban. 

- Annyira szerettem volna már apuka lenni és most eljött a pillanat és imádom minden egyes percét, és köszönöm neked, hogy megajándékoztál a két kis lurkóval, mert nélkülük már nem is tudom elképzelni az életünket. Annyira tökéletes minden, annyira szeretlek titeket - a szívemet melegség járta át és nem tudtam mit mondani, én is annyira szerettem őket, és én sem tudtam volna elképzelni az életet az ikrek nélkül.  

Megkaptuk a sorstól a legjobb dolgot az életben, ez pedig a család, és hálásak vagyunk érte. 

Epilógus

Sziasztok!

 Nos, elérkeztünk a legutolsó részhez, ami az epilógus. Remélem nem okozok senkinek sem csalódást, és valami ilyesmi befejezésre számított. Szeretném, ha minden olvasóm aki még mindig olvasta a blogot, írjon nekem egy megjegyzést. Tudom sokan telefonról olvassátok, de ha gépnél lesztek és eszetekbe jut a blog dobjon egy kommentet, nem kell se regisztrálni, se kódot írni, csak a kommentet. Köszönöm, hogy velem tartottatok Gigi és Zayn történetében, sajnálom, hogy vége lett, sokat jelentett nekem ez a blog. Még majd jövök egy búcsú szöveggel, amit szerintem holnap kaptok meg. Jó olvasást és hagyj egy utolsó nyomot a blogon.<3

Epilógus

Öt évvel később egy oltár előtt állok, s szélesen mosolygok a velem szemben álló férfira, aki öltönyben, gondosan belőtt hajjal és ugyanolyan észveszejtő mosollyal az arcán néz rám, mint évekkel ezelőtt. Nem- nem az én esküvőmön vagyunk, hanem drága barátnőm, Do és Harry esküvőjén. Hét év együtt járás, amiből 4 éven keresztül már együtt laktak, Harry eldöntötte, hogy Ő bizony Do mellett fogja leélni az életét. Bevallom irigykedve néztem barátnőmre, aki gyönyörű, hófehér menyasszonyi ruhájában virított. Zayn ugyan tett megjegyzéseket arra, hogy majd megkéri a kezem, de még nem lépett elő gyűrűvel, s semmilyen komoly kérdéssel. Öt év alatt sikerült megemberelni magunkat, s a kisebb veszekedéseken kívül nagyon is jól elvoltunk/vagyunk egymással. Mikor a vőlegény és a menyasszony is kimondják a boldogító igent, s Harry karjaiba kapja Do-t, hogy elcsattanjon az első hitvesi csók, a vendégek felállva tapsolnak, van, aki sír, van, aki irigykedve néz rájuk, van, aki nevet Harry mohóságán, van, aki csak mosolyog. Az újdonsült házaspár kiér a templom elé, ahol a tömeg várja őket, s mindenki jókívánságokkal halmozza el őket. Szorosan magamhoz ölelem barátnőmet, s pár könnycseppet is ejtek.
- Ne bőgj már, tönkremegy a sminked – dorgál meg, én pedig nevetve törlöm le a könnyeimet. Egy kezet érzek a vállamon, hátrafordulok, s meglátom életem leggyönyörűbb férfi teremtését. Óvatosan törli le a könnyeket az arcomról, majd puszit nyom a helyükre, aztán ránéz Do-ra, s mosolyogva vonja a mellkasára hugicáját, aki nevetve öleli vissza.
- Nem gondoltam volna, hogy előbb házasodsz meg, mint én – nevet Zayn is.
- Hát én sem bátyó, ideje lenne belehúznod, Gigi már megőrül egy eljegyzési gyűrűért – vigyorog barátnőm, s a vállamba bokszol gyengéden. Megmerevedek kijelentése hallatára, s Zayn lassan végigsimít karomon, aztán magához ölel.
- Ne aggódj, eljön az ideje – mosolyogva nézek Zaynre, s közben levendula színű koszorúslány ruhámat piszkálom. Szeretnék én is férjhez menni, de amíg Zayn nem akarja, hogy egybekössük az életünk, addig nekem sincs beleszólásom a dologba. Tudom azt, hogy nem fog elhagyni mostanában, s nekem ez is elég. A lényeg, hogy mellettem van, gyűrűvel vagy gyűrű nélkül, én ugyanúgy szeretem. Jön a kedvenc esküvői részem, amikor a menyasszony eldobja a csokrát. Ahogy a többi nő én is beállok a sorba, hogy elkaphassam a csokrot. Do háromtól számol vissza, majd vigyorogva ránk kacsint, s végül kiengedi kezei közül a csokrát. Pár pillanatig a levegőben száll a virághalmaz, majd végül a kezemben landol. Meglepődök, aztán pironkodva nézek Zaynre, s széttárom a karom. Könnyeim záporozni kezdenek, amit nem tudok mire vélni, s barátnőm a nyakamba veti magát – már amennyire a ruhája hagyja -, s jól megszorongat. Zayn és Harry is odavetődik hozzánk, s barátom kihámoz húga karjaiból, s megcsókol.
- Na, mikor lesz az esküvő? – kérdi vigyorogva Harry. Zaynnel csak a szemünket forgatjuk.
- Először még éld túl a sajátod – veti oda neki barátom. Do vigyorogva bújik férjéhez, majd rám mosolyog.
- A nehezén már túl vagyok, most jön a legjobb rész – vigyorog perverzül, majd Do-ra kacsint. Zaynnel fintorogva vesszük tudomásul mire is gondol. Én azért fintorgok, mert nem vagyok kíváncsi senki szexuális életére, Zaynnek pedig azért, mert nem kíváncsi a húga szexuális életére.

Do és Harry végül távoznak, s mi is követjük őket a lagzi helyszínére. Már mindenki a kijelölt helyén ül, s fogyasztja a vacsoráját. Legszívesebben ennék még egy tányérral, de türtőztetem magam, s inkább kivárom, míg a torta kerül sorra. A friss házaspár mosolyogva együtt megfogja a kést – azt hiszem nem vagyok egyedül, aki pont az ő kezükbe nem adna egy akkora kést, de megoldották a helyzetet -, s vágják fel az esküvői tortát. Miután mindenki megette jóízűen a tortát, Harry és Do a táncparkettre mennek, s a hitvesi táncot lejtik meg. Zayn rám néz, s én mosolyogva nézek vissza rá, a kezét nyújtja ezzel táncra hívva engem is. A parkett felé vesszük az irányt, s társulunk a házaspárhoz. Zayn mosolyogva néz rám, majd egy csókot nyom ajkaimra. Azok a barna íriszek még mindig elvarázsolnak, s csókja még mindig pillangókat idéz fel gyomromban. Szemei, csak úgy, mint az enyémek, boldogan csillognak, mikor egymásra pillantunk, s újabb csókot kezdeményez.
- Remélem, tényleg mi leszünk a következő házaspár – mondja, nekem pedig megugrik a szívem. Szóval tényleg tervezi, hogy megkéri a kezem. Nem tudom mit is válaszoljak, hiszen nem akarom, hogy tudja, már régóta sóvárgok azért, hogy megkérje a kezem. Mosolyogva fúrom bele mellkasába az arcom. Ő pedig szorosan von magához. Inkább csendben maradok, úgy gondolom ez a helyes. Éjfél után nem sokkal elköszönünk mindenkitől Harryéknek jó szórakozást kívánunk a nászúthoz, s hazaindulunk. A vendégek közül már sokan leitták magukat a sárgaföldig, hazamentek, vagy még mindig táncoltak. Én már nem bírtam a magassarkúmban állni, s rettentő fáradt is voltam, így megkértem Zaynt, hogy menjünk haza.

Mikor a kocsi megállt a házunk előtt – már három éve együtt lakunk -, egyből kiugrottam a kocsiból, s az ajtó előtt vártam Zaynt, hogy kinyissa, s levehessem ezt a rettentő kényelmetlen cipőt. Amint a nappaliba értem, ledobtam magam a kanapéra, s elterültem azon. Nem éreztem magam valami fényesen kissé émelyegtem.
- Minden rendben? – kérdezte szerelmem, miközben leoperálta rólam a magassarkút. Bólintottam, majd mosolyogva csókot nyomtam puha ajkaira.
- Azt hiszem pár hónap múlva ez a ruha már nem lesz rám jó – húztam el a számat, s közben halvány mosoly látszott arcomon.
- Ugyan kicsim, miért ne lenne jó? – nézett rám érdeklődve. Nem válaszoltam csak a kezemet a hasamra simítottam, s még nagyobb lett a mosolyom. Zayn megállt a cipő levételébe, s csak hápogott valamit. – Te…szóval…akkor…kisbabánk lesz? – kérdezte csillogó szemekkel, s hatalmas mosoly kerekedett arcán. Nagyot bólintottam, Ő pedig az ölébe vont, s egy szenvedélyes csókban részesített.
- Szóval akkor örülsz? – kérdeztem, mikor ajkaink elváltak. Homlokát az enyémnek támasztotta, s mélyen a szemembe nézett. Még egy csókot kezdeményezett, s én boldogan csókoltam vissza.
- Hogy a fenébe ne örülnék? Mióta? – izgatottan kérdezősködik, s közben a hasamat simogatja. Boldog vagyok. Van egy álom pasim, akitől gyermeket várok, kell ennél több?
- Úgy két hete tudom, csak nem akartam még nagyobb izgalmat az esküvő előtt, most vagyunk hét hetesek – mosolyogtam szerényen. Zayn visszatett a kanapéra, egy puszit nyomott ajkaimra, majd felállt, s az emeletre ment. Értetlenül néztem a lépcső fele amerre eltűnt, majd egyszer csak újra megjelent, hatalmas mosollyal az arcán. Letérdelt elém, s egy kis dobozt tartott a kezében. Szemem könnybe lábadt, s kezemet a szám elé kaptam. Hát mégiscsak készült rá, s azt szeretné, ha a felesége lennék. Szívem vadul dobogott, s vártam mit mond.
- Gigi Sparks, tudom nem én vagyok az első ember aki ugyanezt kérdezi tőled, de tudom, hogy én vagyok az egyetlen aki komolyan is gondolja ezt a kérdést. Szóval, igazából, nem ma akarta feltenni ezt a kérdést, hanem az évfordulónk napján, ami közeleg, de nem tudnék addig várni a hírek hallatán. Gigi szeretlek, mindig is szerettelek, tudom rengeteg hülyeséget műveltem, de végig őrülten oda voltam érted. Érzem, hogy a mi kapcsolatunk egy életre szól, nem pedig pár évre. Sok mindenen mentünk keresztül, de a szerelmünk mégis kitartott, szóval – felpattintotta a gyűrűsdoboz tetejét, s egy gyönyörű gyémántgyűrű nézett velem szembe, még jobban kezdtem sírni – Gigi Sparks hozzám jössz feleségül, hogy együtt nevelhessük fel azt a kis csodát, akit a szíved alatt hordasz, s mellé még pár utódot hozzunk a világra? – Hirtelen csak bólogatni tudtam, s meg is feledkeztem a tényről, hogy már most nem egy kis csoda van a szívem alatt.
- Igen-igen, persze, hogy hozzád megyek – ugrottam a nyakába, amitől megtántorodott, de végül megtartott mindkettőnket. Az ujjamra húzta a gyűrűt, majd egy szenvedélyes csókkal megpecsételte az eljegyzést.
- Szeretlek, annyira szeretlek – mondta, s újabb csókot adott, aztán még egyet, még egyet…
 - Én is szeretlek, nagyon-nagyon szeretlek – csókoltam meg én is – és Zayn, már most két baba van – pirultam el, majd félve a szemébe néztem. Most is elvarázsoltak ezek a gyönyörű barna íriszek, amelyek most könnybe lábadtak. Egész életemben, ha tízszer láttam összesen Zaynt sírni, s most érzem először, hogy ezek az öröm könnyei. Az én szemeim is patakzottak, s úgy csókoltuk egymást tovább.
- Életem legszebb napja. Szeretlek.
- Én is szeretlek – csókoltam meg újra.

Nekem sikerült, én megtaláltam a lelki társam, s bár sok mindenen keresztülmentünk, mindig egymás mellett kötöttünk ki. Kívánom minden földi élőlénynek, hogy megtalálja élete szerelmét, s boldogan éljék le az életüket, olyan hibák nélkül, mint amiket mi elkövettünk. A sors végül boldog befejezést szánt nekünk, s így tett bennünket a világ legboldogabb embereivé.

Vége

Hagyj egy utolsó nyomot.;) Köszönöm, hogy Zaynnel és Gigivel tartottál.<3

52. fejezet - Soha nem engedem el!

Sziasztok!
Megérkezett az utolsó rész az epilóguson kívül. Remélem tetszeni fog, és nem okoztam csalódást senkinek. Szeretném, ha megírnátok a véleményeteket, bár nekem az is elég lenne, ha majd az epilógushoz írnátok meg mit is jelentett nektek a blog és mit szerettetek benne! Várom ezzel a résszel kapcsolatos véleményeiteket! Jó olvasást!

- Azt mondtad, nem tudsz csak a barátom lenni? – kérdezte hatalmas mosollyal az arcán, s a csak szócskát erőteljesen megnyomva. Nem tudtam mit is feleljek, az érzelmek tomboltak a bensőmben, az eszem azt mondja, még változtathatok, mondhatom, hogy nyelvbotlás volt, de a szívem, azt súgja ideje véget vetni a szenvedésnek. 

- É-én…igen- hajtottam le a fejem, s elvörösödtem. Hirtelen hozzácsapódtam Zayn mellkasához, szemeim egyből kipattantak, először arra gondoltam ellököm magamtól, aztán a végén rájöttem, nem érdemes. Lassan eltolt magától, bár nem valami távolra, csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Eltűrt egy tincset az arcomból, majd hatalmas mosollyal nézett rám, aztán az ajkaimra tévedt tekintete. Szívem egyre nagyobbakat hagyott ki, s azt hittem itt halok meg. Mellkasom egyre gyorsabban emelkedett, ahogy szaporán vettem a levegőt. Zayn csak mélyen nézte a szemeim, majd közeledni kezdett ajkaival. Telt, vörös ajkai hívogatóak voltak, s már majdnem engedtem a kísértésnek, mikor eszembe jutott, hogy mindketten kapcsolatban élünk. Kissé eltoltam magamtól, s bűnbánóan néztem rá. Meglepődve pillantott rám.

- Mi a baj? – lágyan kérdezte, tudni szeretné mi is a gond. Akartam ezt a csókot nagyon is, de még nem lehet.

- Mindkettőnknek párkapcsolata van…nem csalhatod meg velem Jesst – világosítottam fel. Akármennyire is ki akartam szúrni azzal a lánnyal, mert féltékeny vagyok rá, nem akarom, hogy miattam csalódjon. Zayn elmosolyodott, rájött még mindig nem a saját érdekeimet nézem. Aztán lassan megrázta a fejét és közelebb jött, újra.

- Csak neked van pasid, én szingli vagyok, mert várok egy lányra, aki rettentően hasonlít rád – vigyorgott. A szívem kihagyott egy akkora ütemet, hogy majdnem elájultam, a levegő hirtelen, mintha eltűnt volna körülöttem. Hatalmas szemekkel néztem rá, s már nem bírtam visszatartani a mosolyomat. Ami most eszembe jutott az az volt, hogy ideje véget vetnem a kapcsolatomnak, és új esélyt adnom Zaynnek. Egy kicsit eltoltam magamtól az előttem álló félistent, majd a kezemmel, mutattam, hogy egy pillanat, és egy puszit adtam az arcára. Rendesen meglepődött az biztos. A kabátomhoz siettem, majd kivettem a telefonom a zsebéből, s megkerestem a megfelelő névjegyet. A zöld kis gombra kattintva, felhívtam Jack-et. A szívem vadul vert, én pedig próbáltam tudomást sem venni arról, hogy két igéző szempár figyeli mit is művelek. Azt sem tudtam mit fogok mondani a vőlegényemnek, hogyan tálalom neki, hogy elhagyom. Mert szakítok vele. 

- Szia édes – szólt bele vidám hangon Jack. Legszívesebben betörtem volna a képét vonalon keresztül. Olyan nyugodtan megtudja játszani magát, s azt hiszi, soha nem derült volna ki ez az egész? Tévedett, elég nagyot. És fáj, hogy nem bízott meg bennem annyira, hogy elmondja. 

- Szia Jack – köszöntem halkan. Zayn nagy szemekkel figyelte az eseményeket, majd leült az egyik bőrfotelba a nappaliban. Mosolyogva néztem rá, ő pedig visszamosolygott, ez erőt adott, ahhoz, hogy elmondjam Jacknek mit is tudok és mit akarok.

- Valami gond van? – kérdezte gyanakvóan a telefon túlsó végében lévő férfi.

- Gond elég nagy, de talán jobb így. Jack, tudom, hogy van egy fiad és, hogy nála vagy és nem tárgyalásokra jársz. Igazából csalódott vagyok, hogy nem bíztál meg bennem annyira, hogy ezt elmondd, mert ez elég kényes téma, és talán tudnom kellett volna, róla mielőtt igent mondok neked a lánykérésre. Amit most szeretnék felbontani, ne haragudj, tudom, hogy pofátlanság telefonon szakítani valakivel, de őszintén, a mi kapcsolatunkat ez az apró dolog már nem zavarja. Biztosan találsz valakit, aki elfogadja, hogy van egy fiad és hozzád megy feleségül, de ez nem én leszek.

- Gigi…é-én megtudom magyarázni, kérlek ne hagyj el – könyörgött. Talán még be is venném ezt a dumát, ha nem lenne itt nekem valaki, akit biztos vagyok benne, hogy az Isten is nekem teremtett. Ha nem szeretnék valakit annyira, hogy belehalok, úgy érzem már nem bírnám ki nélküle. Felemésztene a hiánya, a meleg karjainak, csókjának, öleléseinek hiánya. 

- Jack, nem kell magyarázkodni, már nincs értelme. Tudod – nevettem fel kínomban -, rájöttem nem is érdekeltük egymást igazán, én felejteni akartam, te pedig rögeszmésen keresni egy nőt, aki veled marad, annak ellenére, hogy van egy gyereked. Jack, én nem szeretlek. Nem is haragszom rád, még csak csalódott sem vagyok. Egyedül saját magamat, utálom, amiért nem jöttem rá, hogy Zayn még mindig ugyanúgy hiányzik, és Ő az egyetlen, akit szeretek – mondtam a végét, már könnyezve. Ránéztem Zaynre aki meglepődve figyelt engem. A barna íriszek lyukat vájtak a hátamba, amikor elfordultam tőle, mert nem bírtam állni tekintetét.

- Gigi, ezt nem gondolod komolyan. Tudod, te a szememre veted, hogy van egy gyerekem és nem mondtam el, de én egyszer sem említettem meg, hogy megcsaltál azzal a kis szemétládával – mondta felháborodva. Elképedve hallgattam szavait, nem gondoltam, hogy tud arról a csókról, de mégis csak más egy gyerek és egy csók eltitkolása.

- Jézusom, hallod te magad? Most azt akarod mondani, hogy nem érted miért szakítok veled, csak mert eltitkoltad, hogy van egy gyereked, mikor én nem mondtam el, hogy egyszer megcsaltalak? Azért egy csók eltitkolás más, mint egy gyerek eltitkolása. Félreismertelek. Majd a gyűrűt visszajuttatom hozzád, ha hazaértél, élj boldogan, nélkülem. Remélem, többet nem látjuk egymást.

- Rendben, sok boldogságot, ahhoz az idiótához, egymáshoz valók vagytok – vágta a fejemhez. Helyeslően bólintottam, bár ő nem láthatta. Igaza volt, egymásnak vagyunk teremtve, én is úgy gondolom. Időközben Jack letette a telefont, én pedig pár pillanatig hallgattam az ütemes sípolást, majd könnyes szemekkel, bágyadt mosollyal az arcomon, megfordultam. Zayn ott állt a nappali közepén, csak már nem egyedül, Wali és Trisha is ott voltak. Zayn anyukája odajött hozzám és szorosan átölelt, s nyugtatott. Én pedig elkezdtem zokogni. Wali is odajött hozzám, s ugyanúgy szorosan átölelt.

- Gyere édesem, csinálok neked egy jó ki nyugtató teát és jobban leszel. Ülj le a nappaliba – mosolygott rám Trisha. Én bólintottam egyet, majd a szóban forgó helyiség felé vettem az irányt. Mielőtt leülhettem volna, Zayn megragadta a karom, s magához ölelt, majd ajkait az enyémre tapasztotta. A pillangók a hasamban életre keltek, csak úgy csapdostak a szárnyaikkal. Térdeim megrogytak, s ha Zayn nem fogna elég erősen, már a földön landoltam volna. Felnyögtem mikor még szenvedélyesebben kezdett csókolni. Csak most éreztem igazán, hogy mennyire hiányzott Ő, és a csókjai és mindene. Soha többé nem szeretném elhagyni ezt a csodát. Ebben az álomban szeretnék élni, csak Vele, örökre. 

- Szeretlek Gigi – suttogta ajkaimra, én pedig, újra könnyezni kezdtem. Nem hiszem el, hogy ennyit hibáztam. Egyedül az én hibám volt, hogy nem voltunk együtt, ha akkor nem mondom neki, hogy szünetet kérek, akkor el se váltunk volna. De talán, mégis kellett ez az egész, ahhoz, hogy rájöjjek, a mi szerelmünk kibír minden akadályt. 

- Én is szeretlek Zayn. – Karjaiba vont, s lassan a kanapéhoz vonszoltuk magunkat, szorosan átölelve egymást, ültünk a nappaliban, várva Trisha teájára. Pár perc múlva nem bírtam tovább, szembefordultam vele, s újra meg újra megcsókoltam. Nem bírtam betelni ezekkel a tökéletes ajkakkal. Olyan puhák, olyan érzékiek, lágyak, s úgy illik az én ajkaimhoz, mintha csak egymásnak készítették volna őket. 

- Annyira sajnálom, hogy ennyit hibáztam. Hagytalak elmenni, azt hittem jobb lesz mindkettőnknek, aztán csak egy gödröt ástam magunk közé, s nem értem el vele semmit. Kérlek, ne hagyd, hogy többet ilyet tegyek. Nem akarlak elhagyni soha, és lehet korai, de nem szeretném mással leélni az életem csak veled – hajtottam fejem a még mindig fedetlen mellkasára. Éreztem, ahogy szíve hevesen dobog akárcsak az enyém.

- Soha, de soha nem engedem, hogy elhagyj, és én sem foglak elhagyni. Életem szerelme vagy. Ha rajtam múlik, mással nem is élheted le az életed csak velem – adott egy puszit a fejem búbjára, majd ismét megszólalt -, na meg a gyerekeinkkel. – Hirtelen felkaptam a fejem erre a kijelentésére. Meglepődött arcomat látva hangosan nevetett egyet, mely engem is nevetésre késztetett. 

- Én nem akarok szülni, újra kövér leszek, ki fogsz ábrándulni belőlem – motyogtam. Lassan felemelte a fejemet, s lágy csókot nyomott ajkaimra. 

- Ugyan bébi, ezt felejtsd el. Gyönyörű leszel te mindenhogyan. És, ha akarnék se tudnék kiábrándulni belőled, olyan mélyen belevésted magad a szívembe, hogy onnan nem tudlak kiszedni és nem is akarlak. Oh és ez a szív – vezette a kezemet a csípőjén lévő tetoválásra - , ezt miattad csináltattam.  – Ujjainkat összekulcsolta, s újra megcsókolt. 

- Fiatalok, itt a tea – lépett be mosolyogva Trisha egy tálcával a kezében. Mintha teljesen természetes lenne, hogy újra együtt vagyunk Zaynnel és a kanapén enyelgünk. 

- Köszönjük Mrs. Malik – mosolyogtam rá. Trisha legyintett egyet majd újra kettesben hagyott minket a fiával. 

- Mintha anyukád nem nagyon lepődött volna meg, hogy itt enyelgünk a kanapén – érdeklődve húztam fel a szemöldököm, Zayn pedig vállat rántott, s adott egy puszit az orromra, amit aztán össze is húztam. 

- Ugyan, tudta, hogy egyszer csak beadod a derekad – vigyorgott rám. Elképedve néztem a régi-új barátomra, míg ő továbbra is csak vigyorgott rám.

- Na, csukd be a szád, belerepül valami. Itt a teád – nyújtott át egy bögrét. Lassan kortyoltam a meleg italt, s éreztem ahogy a nyelőcsövemen keresztül szánkázik le a gyomromig a jóleső forróság. Lábaimat felhúztam magam alá, s nekidőltem Zayn mellkasának. Talán még sosem éreztem magam ennyire nyugodtnak, ennyire biztonságban. A szeretett férfi karjai körém fonódtak, s ajkai minden pillanatban találtak egy szabad területet ahova lecsaphattak. Ránéztem páromra, s a mosoly nem tudott eltűnni az arcomról. Ez a tökéletes srác az enyém, most már csak az enyém, és soha többé nem engedem el, és Ő sem fog elengedni engem.

51. fejezet - Nem tudok csak a barátod lenni!

Sziasztok! 

Most talán nem késtem olyan sokat. Itt az új rész, remélem tetszeni fog! Azt hiszem már csak 1 fejezet + az epilógus és vége Gigi és Zayn történetének, szeretném, ha így a vége felé, minden olvasóm elmondaná a véleményét a blogról, mi tetszett és mi nem tetszett a történetben. És, hogy melyik volt, a kedvenc fejezete, van csak egy kis töredéke a blognak? Nem azt mondom, hogy ez alá a fejezet alá írjátok meg, elég, ha az epilógus alá írjátok, de szeretném, ha nem csak a megszokott kommentelők véleményét olvashatnám! Köszönöm amúgy, mindenkinek aki veszi a fáradtságot és ír nekem kommentet, rettentő hálás vagyok érte! 

Úgy éreztem anya talán meg fog érteni, hogy érdemes lenne elmondanom mit is érzek, és nem kéne hazudnom se magamnak, se neki. Segíthetne helyre hozni a dolgokat. Úgy érzem most magam, mint aki rájött egész végig átverte magát, és képes lettem volna olyan hibát elkövetni, hogy hozzámegyek egy férfihez, aki nem bízik meg bennem, én pedig nem is szeretem őt igazán. Tudom, anya lesz az első, akinek el fogom mondani, mit is érzek igazán, de valahogy nem vagyok felkészülve rá, mégis muszáj elmondanom neki, mert ő az egyetlen, aki segíteni fog. 

- Anya... – szólaltam meg, a kisebb csend után. Mosolyogva, s bíztatóan nézett rám, tudta el szeretnék mondani valamit, ami már rég a szívemet nyomja, s tényleg így volt.

- Tessék kicsim? Mondjad csak. – Mosolygott rám, melegen. Elmosolyodtam, anya a világ legjobb szülője, mindig megért, és mindig segít, imádom őt, és mindig a tudtára is adom egy-egy kedves gesztussal.

- Anya, tudod, azt hiszem, nem nagyon érdekel ez az egész gyerek dolog, meg az sem, hogy el kell hagynom Jack-et.

- Édesem nem kell elhagynod, ha nem akarod – továbbra is mosolygott, majd végigsimított az arcomon.

- Tudom anya, de én el akarom hagyni, nem vagyok vele boldog. Nem is szeretem, soha nem is szerettem, Zaynt akartam elfelejteni, de sehogy sem sikerül. És olyan rossz, nem tudom mit tegyek, vagyis, de már tudom, csak az a rész, hogy visszakapjam Zaynt, még homályos. Talán már nem is szeret – motyogtam. Tényleg rájöttem arra, hogy Zayn nélkül nem vagyok boldog, és akármennyire is küzdök ellene, nem fog menni, hogy ne szeressem. Ez a srác, ez a tökéletes srác, a gyönyörű barna szemeivel, elfelejtetett velem mindent, elvarázsol, elcsábít. Soha nem tudom kiverni a fejemből, próbálkozhatok bármivel, nem megy. Elrabolta a szívem, s lehet, hogy már nem is sejti. Talán már el is felejtette az érzéseit irántam, talán már tényleg Jess-t szereti, és a múltkori látogatásunkkor, csak egy fellángolás miatt volt az egész csók jelenet. 

- Édesem, ne add fel a reményt, ahogy láttam Zayn még mindig oda van érted. Beszélj vele – ajánlotta édesanyám. Miután a szívecskés bögrémből megittam a teámat, átmentem Do-hoz. Az ajtót Zayn nyitotta ki, aki csak egy melegítőalsóban volt. A szívem hirtelen helyet változtatott, s a torkomba ugrott. Dadogni kezdtem valami értelmetlen hülyeséget, s Ő mosolyogva invitált beljebb. Levettem a fekete bokacsizmámat, majd a kabátomat is a fogasra tettem, s követtem Zayn a konyhába. Csendben voltam, nem tudtam mit is mondhatnék neki. Talán azt, hogy a húgához jöttél! Súgta a belső hang. Olyan zavarban voltam mellette, főleg, hogy nem rég még anyuval beszéltem meg, hogy még mindig érzek iránta valamit…elég intenzíven. Szeretném elmondani, neki, hogy talán kezdhetnénk valamit magunkkal, vagy, megkérdezni, hogy Ő mit is érez irántam, ha még érez. Mégsem teszem. Nem tehetem, még párkapcsolatban élek, ahogy Ő is, és nem szándékozom tönkre tenni az Ő kapcsolatát.

- Sikerült megnyugodnod, miután eljöttem? – Kérdezte kedvesen, s rám mosolygott. Nem tudtam mit válaszoljak, a szavak egyszerűen nem jöttek a nyelvemre. El voltam varázsolva, a hiányos öltözete, a fürkésző varázsszemei, a mosolya, mindenre tudtam figyelni csak, arra nem amit kérdezett, vagy mondott.

- Anyu azt mondta, voltál nálunk, csak aludtam – nyögtem ki. Fogalmam sincs miért mondtam ezt, szégyenemben elvörösödtem. Nem akartam, hogy tudja, anyuval róla beszéltünk.

- Igen, gondoltam meglátogatlak, miután Do hazajött, hogy ne légy egyedül – rántott vállat.  Törődik velem, ez volt az első gondolatom, aztán eszembe jutott, csak sajnál egy ilyen szánalmas csajt, mint amilyen én vagyok.

- Köszönöm, ez kedves tőled – biccentettem. Zayn megkínált innivalóval, amit el is fogadtam, majd jött a kínos csend. Csak figyeltem az arcát, mely kissé borostás volt, s egy kisebb mosoly bujkált ajkai végében. Tekintetem lejjebb kalandozott, gondosan kidolgozott felsőtestére, s a rajta lévő tetoválásokat, kezdtem el vizslatni. Mikor a csípőjén megláttam a fekete szív tetoválást, rögtön eszembe jutott a kapcsolatunk, és, hogy az alatt nem volt még ott. Biztosan Jess miatt csináltatta. Erre a gondolatra, egyből lehajtottam a fejem, s arra gondoltam, ha nem szúrtam volna el, akkor miattam tetováltatta volna magára és még mindig boldogok lennénk…együtt. Fáj, igenis fáj, hogy elhagytam, de akkor is fájt mikor megcsalt. Nekem idő kellett ahhoz, hogy átgondoljam a dolgokat, igaz mégis lefeküdtem vele, és aztán szünetet kértem tőle. Csak egy kis szünetet, s mi lett belőle, majdnem egy év. 

- Új tetoválásaid vannak – jelentettem ki. Zayn bólintott egyet, én pedig rámutattam a szívre – Jess miatt csináltattad? – kedvesen kérdeztem, annak ellenére, hogy rettentő féltékeny voltam, és azt akartam, hogy azt mondja, „Nem, mert miattad”. 

- Nem. – Ennyi volt a válasza. Látszott rajta többet nem szeretne beszélni róla, én pedig nem kérdeztem tovább.

- Amúgy, igazából, Do-hoz jöttem, mármint eredetileg őt keresem. Itthon van?  - Barátnőm hirtelen jutott eszembe, s tényleg hozzá jöttem, csak Zayn látványa és jelenléte leragasztott a konyhapult melletti székre. 

- A húgom épp randizik Harryvel, azt hiszem ma már nem is jön haza – vigyorgott perverzül, mire csak megforgattam a szemeim. Gyorsan kiittam a maradék üdítőmet a pohárból, majd felálltam. Do nincs itt, akkor nekem már nincs semmi dolgom.

- Akkor én megyek is. Örülök, hogy beszélgettünk – mosolyogtam rá, majd elindultam a kabátomért. Gyengéd, erős kéz fogta közre alkaromat, majd könyörgő szemek vizslatták arcomat. Lenéztem a kézre mely lassan, csúszott lejjebb a kézfejemig, majd belenéztem abba az aranybarna, igéző szempárba. 

- Még maradj, beszélgethetnénk, vagy filmezhetnénk. Figyelj, azért, mert szétmentünk, még lehetünk barátok nem? – halvány mosoly szépítette arcát, s én már fejben beadtam a derekam, hiszen érintése nyomán, szívem vad pumpálásba kezdett, s minden épeszű gondolat kiszállt az agyamból. Aztán eljutott az agyamig, mit is mondott „barátok”, én nem tudok csak a barátja lenni.

- Sajnálom Zayn, én nem tudok csak a barátod lenni – motyogtam, s arcom egyből vörös lett. Nem hiszem el, hogy kimondtam, most gyakorlatilag bevallottam neki, hogy még mindig szeretem. A félig arab srác, kidülledt szemekkel nézett rám, majd a barna íriszekben, megjelent valami kis fény, mintha a remény apró szikrája lenne. 

- Azt mondtad, nem tudsz csak a barátom lenni? – kérdezte hatalmas mosollyal az arcán, s a csak szócskát erőteljesen megnyomva. Nem tudtam mit is feleljek, az érzelmek tomboltak a bensőmben, az eszem azt mondja, még változtathatok, mondhatom, hogy nyelvbotlás volt, de a szívem, azt súgja ideje véget vetni a szenvedésnek. 

Oh itt a blogban nem írtam ki vasárnap, de BOLDOG SZÜLINAPOT ZAYN! <3
UI.: Olvassátok el a bevezető szöveget legyetek oly szívesek.;) köszönöm.